digitális, web

Medium.com – a webes írás új színtere

Ahogy @kobak már beszámolt róla, többeknek is sikerült bejutni a Medium.com-ra, az új online publikációs felületre (szándékosan nem írok blogot), ami zenware-szerű kvalitásával és új megközelítésével tűnik ki az eddigi, akár hasonló babérokra törő próbálkozások közül. Egy twitter-fiókra van szükség ahhoz, hogy az ember sorba állhasson és kipróbálhassa, hiszen egyelőre meghívásos alapon működik (hihetetlen divat ez mostanság, marketing eszközként is használják a módszert – mi, kacsintsunk össze kicsit, tudjuk, anno az “átkosban” ez a mindennapi valóság volt mondjuk gépjárművásárlás vagy banán beszerzése esetén…). Ha az ember bejut, akkor a twitter alapján azonnal kész is van az azonosító, a saját oldal, és máris indulhat a publikálás. A mondás az, hogy a Medium azzal különbözteti meg magát minden mástól (WordPress.com, Tumblr, Twitter, stb.), hogy a közepesen hosszú, igényesen megírt, de nem oknyomozói vagy netán tudományos mélységekbe-magasságokba aspiráló szövegek megjelenési helyeként definiálja magát, mégpedig úgy, hogy kifejezetten a szöveges tartalomra koncentrál (olyannyira, hogy kifejezetten nem is támogatják pl. video beillesztését).

Hihetetlen letisztult mind a megjelenés, mind pedig az írást tényleg elősegítő szerkesztő felület: rengeteget dolgoztak azon, hogy annyira kipucolják a keretet, hogy egész egyszerűen semmi ne állhasson az agymenés útjába. Ez persze az új trend: nagyobb betűk, kevesebb, ám nagyobb méretű, jó minőségű kép – ennyi. Tartalom fókuszált, aprólékosan kidolgozott megoldás, ami érzésem szerint egyre inkább teret nyer magának minden digitális interfészen (elég nagy utat tettünk meg eddig is a fehér papírlaptól a fehér képernyőig, avagy digitális írófelületig).

Képet beilleszteni egyébként egyszerű: kínálja magát, csak egy kattintás, és máris ott a kép – sokat nem állíthatunk persze rajta (mint ahogy nagyjából semmit nem lehet testre szabni – ezzel ugyanis nyilván sérülne az áramvonalas dizájnelv). Ha a szöveget szeretnénk formázni, akkor csak kijelöljük a kívánt részt, mire automatikusan megjelenik egy pár formázási parancsot felmutató menücske, ott pedig kiválaszthatjuk, mit szeretnénk, és nagyjából ennyi. (Engem speciel zavar kicsit, hogy csak a szöveg bevitelét követően lehet variálni a formázással, de legyen ez az én háklim.) Ha valakit érdekel, hogyan vagdosták a felesleges funkciókat, és hogyan találták meg mindehhez a megfelelően egyszerű, letisztult felületet, mindenképpen olvassa el a felülettervezők meséjét, hihetetlen tanulságos!

Vannak persze hátrányok (mindig vannak…): nem lehet semmit személyre szabni, nincs nagy szerkesztgetési lehetőség, sablonvariáció, igyekezni kell olyan rovatba illeszkedni, ami némi olvasottságot is generál számunkra (nincs a szokásos kategória-címke megoldás), és egyelőre minden csak angolul működik. Tesztelés során kicsit rapszodikusan működött a scroll is: ha leértem a szöveggel az oldal aljára, volt, hogy nem volt hajlandó továbbgördülni a szerkesztőfelület, és kénytelen voltam kattintgatni (nem túl zen megoldás, annyi szent), de olyan is előfordult, hogy simán ment minden, úgyhogy nem tudom kire fogni a dolgot (pláne hogy folyamatos fejlesztés folyik még mindig a háttérben, így simán elképzelhető, hogy épp belefutottam valamilyen próbaüzemmódba).

Alapvetően tehát barátságos, hihetetlen szimpatikus elgondolás és megvalósítás több fronton is, minden nyavajája ellenére is – sőt, elfogadom azt is, hogy ezek a beidegződések (nagyobb kontroll lehetősége a megjelenés fölött, több – nem sokkal, de mégiscsak több, apróbb – beállítás lehetősége, többek között azok, amiket @kobak is említ, stb.). Nyilván meg lesz a közönsége, és meg is érdemli a figyelmet, mert végre hozzá mertek nyúlni ahhoz a modus operandihoz, ami jelen pillanatban a webes publikációt jellemzi. Meglátjuk, merre halad, mivé forr ki, és közben azért rajta tartjuk vizslató szemeinket több ígéretes produktumon is, amelyek hasonlóképpen valamiféle újítással jönnek – Ghost, Editorially, vagyis a markdown brancs, illetve a Marquee!

Standard