blog

Mások élete: valóság a fikcióban, vagy fordítva?

Hasonlóan A bukás (_Der Untergang_) című, Hitler utolsó napjait megörökítő játékfilmhez, Florian Henckel von Donnersmack A mások élete című filmje is nagy port kavart már témája és a téma kezelése okán. A sipítás a régi nóta: fikció kontra valóság – és a vékony mezsgye filmi megjelenítése. Fel nem foghatom, miért tartunk még mindig ott, hogy egy játékfilmen számonkérjük a valósághoz való hűséget, legfőképpen azért, mert nem értem, milyen valósághoz, vagy egészen pontosan: kinek a valóságához is kellene egy bevallottan fikciós filmnek hűnek lennie? A _Magyar Narancs_ban olvasom Tobias Voigt kifakadását a film ellen:

… a film képi világával a valóságosság látszatát kelti, miközben egy mesét mond el; egy átváltozás meséjét, amely a valóságban sosem létezett. Mert sajnos egytlen dokumentumot sem ismerünk, ami arról szólna, hogy egy Stasi-tiszt az áldozata oldalára áll, és szakmai bukásának veszélye mellett aktívan védi őt. A film pedig úgy tesz, mintha történelmileg hiteles lenne.

Ad 1.: egy átváltozásnak nem kell “léteznie”, maximum megtörténik, vagy sem. Ad 2.: minden egyes film valamiféleképpen a valóság(osság) látsztatát kelti, mivel ha nem így tenne, nem tudna filmként funkcionálni, merthogy a valóság benyomása (ami filmelméleti közhely) nem születne meg, a néző kizökkenne a meséből, és szépen hazamenne… Ad 3.: a film nem “tesz” sehogy – a néző agya rendezi a dolgokat narratíva és reprezentáció szempontjából, tehát nem hinném, hogy a film “úgy tesz, mintha történelmileg hiteles lenne”, csupán idézett politológus nézői élménye határozza meg utólag a filmet imígyen. A valóság kontra fikció kérdése pedig nem kérhető számon egy játékfilmen, még akkor sem, ha történelmi problematikával vagy tematikával rendelkezik.

A film témájáról egyébként nem is olyan régi olvasmányélményem ugrik be: Henry Porter Brandenburg című kémregénye, amelyben a Stasi végnapjaiba nyerhetünk bepillantást: a szerző bevallottan néhány dokumentum alapján építi fel a cselekményt, amelyeket aztán az írói fantázia hoz egymással kapcsolatba, és ebből születik meg egy komplex mű. Akkor most ezen a regényem is kérjük számon a történelmi hűséget? Vagy miért mérjük más mércével a filmi megjelenítést, mint az irodalmit? Mi lesz így szegény _Háború és béké_vel és a többiekkel?

Standard