könyv

Making History

Teljesen véletlenül bukkantam rá Stephen Fry Making History című kötetére, amikor az egyik nagy könyvesboltban kutattam olvasnivaló után: az egyik alsó polc könyvei mögé volt becsúszva úgy, hogy ne lehessen elolvasni a gerincén a feliratot. Jó kezdés. A folytatás azonban felülmúlja ezt is, hiszen számomra óriási meglepetés volt Fry-t olvasni: hihetetlen jó szöveg, humor és megrendítő tartalom, nyelvi és történetvezetési lelemények egyvelege. Sci-fi paródiának titulálják hivatalosan, ami csupán kettéválasztva igaz, hiszen egyrészt olvasható sci-fiként vagy valamiféle paródiaként is, de nem kifejezetten a sci-fi mint műfaj paródiája. Inkább egy könnyedebb stílusban elővezetett alternatív történelmi regény, teletűzdelve a csak Fry-ra jellemző intelligens textussal.

A történet úgy kezdődik, hogy a narrátor nem tudja, hogy kezdődjön… Elcsépelt posztmodernkedésnek is vélhetnénk a fordulatot, azonban olyan keresetlenséggel és humorral tárja elénk dilemmáját narrátorunk, aki protagonistánk, Michael Young hangja, miközben a koffeinmentes kávéból koffeinest varázsol, hogy bármit elhiszünk neki. Épp elkészült doktori disszertációjával, amit csak Das Meisterwerk címmel illet, és ráadásul másnapos is, plusz későn kelt, és késésben van az egyetemről (a jó öreg Cambridge), ahol le kellene adni a mesterművet témavezetőjének, és még vizsgáztatni is ideje lenne már. A baj nem jár egyedül: miután a koffeinessé varázsolt kávé hatni kezd, Michael arra is rádöbben, hogy barátnője elhagyta. És még a Renault Cliot is elvitte a gaz, pedig az közös…

Az egyetemre érve nem elég, hogy az ő postaládájába szorult egy másik professzor óriási borítékja, egyéb bonyodalmak is megnehezítik az ifjú oktató életét: miután megtalálja a Cliot, és a motorházra rápingálja nem éppen hízelgő üzenetét (“I am stolen by a mad bitch!”) ex-kedvesének, épp összeütközik említett professzorral, miközben táskája is abban a pillanatban hagyja cserben – és a mestermű lapjai a gondozott gyep fölött a szélben táncolva keringenek, majd a koszos úton landolnak… A Prof azonban látszólag hevesen érdeklődni kezd a dolgozat iránt, miután beleolvas a szöveg egy kis részletébe.

Innentől kezdve kész őrületté válik minden (ha eddig nem lett volna az): mulatságos időutazás nem annyira mulatságos folyományokkal, üldözés, kémkedés gyanúja, homoszexualitás, bődületes amerikai reggelik, alternatív valóság – felsorolni is nehéz. A történet másik szála azonban a Meisterwerk előtörténetét eleveníti fel: Hitler megszületésének előzményeit olvashatjuk (mint az fokozatosan kiderül). A professzor és Michael traumatikus kimenetelű beszélgetését követően elhatározzák, hogy valahogy megakadályozzák Hitler megszületését, ami nyilván egy sokkal jobb világot fog eredményezni, mint amiben jelenleg élünk. Nem lesz világégés, Auschwitz, zsidóüldözés, semmi. Egyszerűen elmarad…

A szándék jó, a kivitelezés – mint ilyenkor lenni szokott – picit hibádzik: a 20. század végén is még csak kísérleti stádiumban lévő férfi fogamzásgátló (pontosabban: végérvényesen spermicid) tablettát küldenek Brunnau megfelelő utcájának vízellátó rendszerébe, ami nyilván észrevétlenül elvégzi feladatát, és nem engedi, hogy Hitler megszülessen. És lám: nem is születik meg. Az időutazási momentumot követően azonban furcsa világban ébred Michael barátunk: Princetonban tanul, filozófia szakos, amerikai múlttal – és tökéletes brit akcentussal… Miután rádöbben, mi történhetett, igyekszik amerikai akcentust erőltetni magára (hát nem furcsa, hogy Fry nagy cimborája és egyben sokszoros szerzőtársa, Hugh Laurie éppen tökéletesen imitált amerikai akcentusa révén jutott a Doktor House címszerepéhez?!), de nem akar sikerülni (azok a fránya idiómák…).

A lényeg azonban az, hogy ez a szép új világ sajnos arról szól, hogy Hitlernél is nagyobb szörnyeteg uralja Európát (igen, az egészet!)… Nagyon szeretném lelőni a rengeteg döbbenetes fordulatot, de itt megállok, mert úgysem tudnám visszaadni azt az érzést, amikor az olvasó őrülten lapoz tovább és tovább és tovább, és ő is majdhogynem alternatív valóságba csöppen. Apropó: persze, alternatív történelmi regény, de ne várjuk tőle azt, amit mondjuk Philip K. Dick Ember a fellegvárban című regényétől: itt azért a végén – persze amúgy angolosan – eljő a boldogság.

Ha egy mód van rá, kéretik felvenni az olvasmánylistára ezt a könyvet – kihagyhatatlan élmény!

Standard

Making History” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lezárva.