blog

Laminátorok éjszakája

Rohanás, laminálás, osztálytalálkozó, pakolászás, csomagolás, utazás – körülbelül ennyiben lehetne összefoglalni a hétvégét. Pénteken hajnalban indult a túra, a szokásos vasúti vágányzári menetrend változással, csak hogy ne unatkozzon az ember, ha útra kel. Azután jöttek az órák, jegybeírás, etr-nyüstölés, és beindult a laminálás-projekt egy kellemes spagetti után. Nagyhuszárral estünk neki, akit ki- és elneveztem Laminátornak 🙂 Nem ez volt az első közös projekt, és még az sem biztos, hogy az utolsó…

Mindemellett még gimnáziumi osztálytalálkozó is volt, amolyan prímszámkövető jelleggel: első alkalommal még tartottuk az ötéves tervet, most ráhúztunk hetet – és ki tudja, mi lesz a következő… De egészen jól sikerült este volt, a korai helyszínzárás ellenére is. Bebarangoltuk egykori diákcsíneink helyszíneit – módosított bel- és külterekkel. Külalakra persze nagyon vonzó, funkcionalitásra viszont alapból megbukott az épület. És a modern idők szele a kisvárosi gimnáziumot is elérte: kamerákkal tűzdelték meg a folyósót, merthogy a diákok egymás közt sincsenek biztonságban. “Bezzeg a mi időnkben” (de utálom ezt a mondatkezdést…), ledobtuk a terem előtt a táskát, felakasztottuk a kabátot a fogasra, és irány az udvar. Hozzájuk nem nyúlt senki. Mai ésszel már szinte felfoghatatlan – és ez nagyon szomorú.

Viszont az egykori osztály (illetve aki ott volt) jól összejött, többnyire félelmetesen keveset tudtunk egymásról (tegnapig), és jó volt hallani, ki merre, mit, miért és hogyan… Fényképek garmadája (naná, hogy nem vittem…), sztorik tömkelege, és múltidézés – remélem, volt, aki erőteljes csuklásba kezdett szombat késő délután. Másnap (minimális humást követően): busz, laminálás projekt befejezése, busz, bútor szétszerelése, pakolás, újabb elfeledett vagy eltűntnek vélt relikviák tűntek fel a múltamból. Szellemidézés vége, tornyosulnak a dolgozatok az asztalon…

Standard

Laminátorok éjszakája” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Norcsiborcsi szerint:

    Azt csivitelték a csivitelők, hogy nagyon szép munka lett a lamináció. Ügyik vagytok. A makói gimnáziummal kapcsolatban meg most kivételesen egyetértünk. Mert ugyan én nem ott tanultam, de minden nyaramat ott töltöttem a nagyszüleimnél, akik a suli épületében laktak. Aztán őket elköltöztették pár utcával arrébb, mert felújították a sulit és az önkormányzat felvásárolta tőlük a lakást. Egyszer láttam eddig az új változatot, szép is, impozáns is, de nem több. Engem nem egy iskolára emlékeztet. És eltűnt az új épületben minden ott töltött gyerekkori nyaram. 🙁

Hozzászólások lezárva.