blog

Kritikusok földjén: az még ez a bolygó?

Grabowski A Macskafogó 2: A sátán macskája debütálása kapcsán ismét felvillant bennem Richard Corliss kérdése, amit épp nem is olyan régen tett fel a TIME hasábjain: Do film critics know anything? Azért jutott ez éppen most eszembe, mert elolvastam az Index kritikusainak lesújtó és a megkérdezett rendezők kedvező értékeléseit Grabowskiékról, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az előbbi kasztban még Darvas Ivánt is Ferencnek írják,1 de fanyalogni azt nagyon tudnak… Persze ettől még nem biztos, hogy nincs igazuk, fogalmam sem lehet, mivel nem láttam a szóban forgó alkotást (ráadásul se kutyám, se egerem, se macskám a stáb), de az évek óta bennem fortyogó filmkritikai kérdéskör ismét előbugyogott.

a kritikának illik szakértői véleménnyel előrukkolnia

Mégpediglen azért, mert nem látom, hogy egy adott kritikusnál mi a mérce. Lehet, hogy nagyon régimódi elképzeléseim vannak a filmkritikáról, de az általam nagyra tartott kritikusok esetében mindig lehet/ett tudni, hogy egy film nagyjából milyen szinten borzolja majd a kedélyét, hiszen világos, mit tart kritizálni érdemesnek, és mikor süllyed egy film a kritikai szint alá. Mert – én legalábbis még mindig így látom – a kritika nem egyenlő az ócsárlással, fikázással, humorosnak szánt önajnározással. A kritikának illik szakértői véleménnyel előrukkolnia, mégpedig a részletekbe menőig: látnia-láttatnia kell az egészet, és az egésszé összeálló (vagy éppen nem össze nem álló) részeket, szakmai szempontok alapján kell ítéletet hirdetnie, némi (és ez most persze borzasztó szubjektív mérték, de sebaj) saját meglátással, ízléssel megfűszerezve.

Persze az ilyesféle kritika megírása, egyáltalán kigondolása igen fáradságos feladat: ha jobban megnézzük, igen ritka holló a kifejezetten igényes kritika – persze szokás mondani, hogy nincs rá igény… Csakhogy a jó kritikus onnan ismerszik meg, hogy a saját igényeinek és elvárásainak felel meg elsősorban! Önmagával számol el egy-egy szösszenet megírásakor, mint amikor Charles Foster Kane nekiáll babájáról, Susan Alexanderről megírni a barátja és kollégája által elkezdett lesújtó értékelést Orson Welles Az aranypolgár című örökbecsű klasszikusában. Nem tehette meg saját magával szemben, hogy felmagasztalja a csapnivalót, mert tudta, hogy ezzel önmagát teszi tönkre. Könyörgöm, valaki mutasson manapság olyan kritikai közeget, ahol hasonló igényességgel és alázattal fognak hozzá egy szöveghez!

Amikor anno egy kerekasztal beszélgetésen vettem részt, ahol Michael Moore Fahrenheit 9/11 című filmjéről kellett okosakat mondani, a moderátor filmkritikusként mutatott be – jobb híján, mert én sem tudom, hogy lehetne szépen és értelmesen megoldani, hogy valakit, aki filmelméletekkel bíbelődik, annak megfelelően aposztrofáljunk (Réz András megoldotta a filmesztéta kifejezéssel – ha már a “mozibubus” nem volt médiakompatibilis). Miután a közönség kérdéseinél a “kritikus úr” megszólítás többször is elhangzott, majdnem falnak mentem… semmi közöm a kritikához: egyszerűen nem az én territóriumom, még akkor sem, ha néha csábít, és elkövetek egy-egy szövegelést valami ilyesmi irányzékkal.

tudják ezek, hogy miről írnak?

A legtöbb filmkritikai megnyilvánulást elolvasva azonban lassan már ki is kérem magamnak (majd jól ki is kapom, nyilván), ha netán valaki filmkritikusnak titulálna, mert egyre inkább nem érzem jóízűnek a megnevezést. A figyelmetlen, trehány, önmagát és önnön fontosságát előtérbe helyező, filmekről firkáló társaságot pedig nem tudom komolyan venni. Tudják ezek, hogy miről írnak? És főleg, hogy mit? Tudnak a filmkritikusok bármit is? – kérdezhetném Corlissal együtt sóhajtva. Tisztelet a kivételnek, akik sajnos egyre kevesebbet jutnak szóhoz, egyre kevesebb helyen.

 

1 Később ezt kijavították, valakinek mégis szúrta a szemét. Szerencsére.

Standard

One thought on “Kritikusok földjén: az még ez a bolygó?

  1. Zsanett says:

    Nekem is hasonlo, bar kevesbe szofisztikalt (van ilyan magyar szo?) gondolataim voltak amikor az indexes kritikakat olvastam. Hiszen azok gyakorlatilag csak arrol szoltak hogy “hat nekem nem tetszett”, de ettol aztan en, itt a vilag masik felen, ahol nem is fogjak vetiteni a filmet, nem lettem okosabb.

Comments are closed.