blog

Kommunikáció MÁV módra


Reggel fél héttől délig egy vagon kisiklása miatt a Nyugati és Kőbánya-Kispest között nem jártak a vonatok. Késő estig késések várhatók.

Ezt “természetesen” nem a MÁV oldalán, de még csak nem is a MÁV-Start oldalán olvassuk, hanem az index bulvár (!!!) rovatában. Mert a MÁV-Start már csak arról számol be, hogy helyreállt a vasúti közlekedés, bár az oldal látogatói nem tudják, hogy miért is kellett most egészen konkrétan helyreállnia… Ez a helyzet tökéletesen jellemzi a MÁV kommunikációját, amit valószínűleg egy frissen végzett, tapasztalatlan kommunikáció szakos hallgató is lazán körberöhögne.

Merthogy a tanult kollégák nem csupán a PR terén, a kifelé történő kommunikáció terén vallanak sorra csúfos kudarcot, de saját vállalati struktúrájukban is képtelenek hatékony, vagy a hatékonyságot akár csak mímelni szándékozó kommunikációt folytatni. Tény: ma, a 21. században zavarba tud jönni egy monopol helyzetben lévő utasszállító cég attól, hogy az egyik pályán egy tolatás során valami gikszer történik (bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy – a kommunikáció elégtelenségéből kifolyólag – nem tudjuk, mekkora is volt a probléma), és ennek folyományaként egy negyed ország közlekedése elbizonytalanodik. Merthogy bár állítólag minden eshetőségre van valami vészforgatókönyve a cégnek, sajnos mindig olyan helyzetek állnak elő, amire pont nem gondolt a vészforgatókönyvíró brigád (nyilván jól meg is vannak dorgálva ezért, és most fontolgatják, hogy katasztrófafilmek hollywoodi alkotóit vonják be a vérfrissítésbe).

Ma a következő történt (nem szükséges kiszíneznem a sztorit, elég ügyefogyott magától is): megérkezvén a Kőbánya-Kispesti állomásra (amin állítólag most valaki dolgozik, de azon túl, hogy egy kb. 10 méteres szakaszt kilyukasztottak, nem sok mozgás észlelhető…), már rezignáltan konstatáltam, hogy megint galiba ürügye forog fenn… A pénztáros már közölte is, hogy IC helyjegyet nem ad ki, mert nem tudja, melyik vonat indul, és melyik nem. Semmi gond, majd megoldjuk, csak jussunk el Szegedre. Bár a 10.05-ös vonat indulását hirdeti a tabella, a hangosbemondó mégis a 9.05-ös érkezését és indulását szajkózza – gratula. Kisvártatva be is gurul az említett 9.05-ös, ám az egész érdekessége az, hogy jó ideje a szomszédos vágányon dekkolt már a 10.05-ösnek titulált vonat, amin már elég sokan csücsültek egy ideje. Miért?

Csupán azért, mert a 10.05-ösnek becézett vonat Szegedről indulván már nem tudott bezakatolni a Nyugati pályaudvarra. Józan ész diktuma, illetve jobb híján kérdése: vajon miért nem lehetett a Kőbánya-Kispesten dekkoló vonatot menetrend szerint átnevezni 9.05-ösnek, és szépen, fennakadás nélkül visszaindítani Szeged irányában? Vajon miért kellett egy órát várni arra, hogy a 9.05-ös vonat a Nyugatiból Kőbányára csordogáljon, ahol beelőzte a már egy órája ott dekkoló szerelvényt, amin ráadásul az utasok bíztak abban (miután a kalauzok ezt szajkózták a fülem hallatára, még akkor is, amikor már nyilvánvaló volt, hogy az egy órás késést felhalmozó, éppen beérkező szerelvény megy tovább), hogy most ők indulnak?

És vajon kinek a bűne az (hú, ez költői kérdés lesz, nyilván…), hogy saját munkatársaikat képtelenek a kialakult helyzetről érdemben tájékoztatni? Mert az utas nyilván nyűg, értem én, sok vele a baj, szemetel, firkál, ellenkezik, zajong, szóval sok a baj vele, node a kedves és megbecsült munkatárs, a CÉG gyermeke, akire mindig is árgus szemekkel figyel MÁV (Mindenki Anyucija Vagyok)? Miért hagyják őket cserben? Egykoron az volt a pró-MÁV szlogen, hogy “Kell a vasút Európában!” Most csak közfelkiáltást kellene eszközölni: “VIGYÉTEK!”

Standard