film

Kösz, ellenségek!

Közellenségek Az a baj a várva várt filmekkel, hogy nagyon könnyen tudnak óriási csalódást okozni, még akkor is – vagy talán akkor igazán -, ha az ember nagyon igyekszik szeretni az alkotást. Mindez hatványozottan igaz, ha olyan alkotógárdával büszkélkedhet egy film, mint amilyennel a Közellenségek című dolgozat, amely sajnos jócskán alulteljesít – várakozás ide vagy oda: egyedül talán Johnny Depp Dillinger-megformálása sikerült vagányra, a többiek látványosan nem tudnak magukkal mit kezdeni a mindenféle jellemfejlődéstől, egyáltalán mozgástértől megfosztott figurák bőrében. Még ha arról lenne szó, hogy minden és mindenki csupán díszlet Depp karakterének formálódásához, talán működtetni is lehetne az egyébként igencsak átgondolatlanul összetákolt narratívát, de sajnos Depp sem tud mást tenni, mint hogy hozza a vagány, jóképű rosszfiú szerepét, néha egy-egy szállóigének szánt vicces okosságot belemorogva a kamerába. Egy olyan kaliberű rendezőtől, mint amilyen Michael Mann, egy gyenge közepesnél azért mindenképpen többre vár az ember, de sajnos olyan kapkodás érezhető a ritmusában tökéletesen széteső filmben, hogy az ember már a felénél nagyon várja a végét, ami persze nagy nehezen el is jön, és sajnos nemhogy katarzisra nem futja, még egy normális finálét sem sikerül felépíteni a cselekményben.

A színészek persze igyekeznek tenni a dolgukat, és még az irritálóan idétlen szerepet megformáló Marion Cotillard is sikeresen megvillantja a karakter lehetőségeit szemben a legbambább arcát hozó Christian Bale-lel, akinek sem a mimikája, sem a fizimiskája nem hiteles ebben a különleges ügynökösdiben. Az egyébként sem kis nevekből álló mellékszereplők is erőteljesebb jelenléttel bírnak – pontosabban bírnának, ha lenne miért és miből táplálkozniuk. Depp viszont nem hibázik, egyszerűen, manírok nélkül, bár kétségtelenül, tét nélkül szórakozik egy kicsit a legendás bűnöző bőrében, és látszólag egy pillanatig sem hajlandó komolyan venni az egészet. Neki van igaza.

Standard

Kösz, ellenségek!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szilárd szerint:

    Emlékszem, még nyáron megnéztem kint a moziban. Akik velem jöttek konkrétan elaludtak a 20. perc után, én meg csak néztem tanácstalanul, hogy ez most mi? Ami engem a legjobban felbosszantott, az a digitális kép, aminek a színkezelésére/utómunkálására aligha fordítottak túl sok energiát… Csalódás volt mindenképp.

  2. Stilgar szerint:

    Már a Miami Vice-nál is zavaró volt a digitális kézikamera, de itt sajna már nem is stílusos. Bale mindenesetre itt jobb, mint a Terminator 4-ben, de akkor sem az igazi. A zene viszont kifejezetten jó lett, főleg a bankrablásnál hallható Otis Taylor-szám (Ten Million Slaves). Ki tudja, talán Mann-nak jobban jönne most valami kisebb, kevésbé ambícióus film – azzal talán nem akarnám már sokadjára megugrani a Szemtől szemben szintjét.

  3. CreepyCrawly szerint:

    Az utóbbi idők egyik legunalmasabb filmje. Még Johnny Depp színészi játéka sem mentette meg. Shame.

Hozzászólások lezárva.