blog

Kihűlt nyom

Gone, Baby, Gone Mint azt jeleztem, Dennis Lehane könyvének elolvasását a filmváltozat abszolválása követte. Ben Affleck rendezése a magyar fordításban a Hideg nyomon címet kapta, és többnyire pozitív kritikákkal látták el – pedig sajnos nincs nagyon miért lelkendezni. Közepes film, ami sokat akar mondani, nagyot akar markolni, de nem sikerül neki. Pedig az elképzelés nem volt rossz, az adaptált könyv pedig egészen kitűnő ötlettár, csak valahogy a filmmé gyúrás közben elsikkadt az egész. Nézhető film került ki az Affleck-família kezei közül, de a “jó, láttuk ezt is” kategórián számos tényező miatt nem tud felülemelkedni.

Karakterek

Ami Lehane szövegének erőssége, az Affleck filmjének legnagyobb gyengéje: míg Lehane karakterei lubickolnak, hihetetlenül erős rajzolatúak, határozottak, ám mégis titokzatosak tudnak maradni, Affleck olyan egysíkúra silányítja az összes megjelenő figurát, hogy valójában nem is marad senki, aki igazán a vállán vinné a filmet. Angie figuráját tökéletesen kiradírozta: míg a könyvben valójában ő a gondolkodó, az ész érvekkel magyarázó, majd az erkölcsi dilemma legadekvátabb magyarázatával szolgáló karakter, a filmben párja mindenegyes megjelenésekor a kedves kis “Hey” benyögésén túl tulajdonképpen szövege sem maradt. Érthetetlen a jelenléte: persze, dekoratív, de sajnos ennél többet nem tud kezdeni a rendező a jelnlétével. Ezzel okafogyottá is válik a Kenzie-Gennaro páros köré szervezett sztori, hiszen egyértelműen csak az öcsike, Casey Affleck körül forog a kamera.

De ha már a páros férfi fele a lényeg, nem igazán értem, miért kellett narratológiailag impotenssé tenni szegényt: mindig késve sikerül a kirakósjáték darabkáit összeraknia, azt is teljesen indokolatlan, hevenyészve, össze-vissza beiktatott használt belső monológgal kísérve. Angie nem segít (a könyvben aktív, itt nem létező entitássá válik), Patrick Kenzie pedig nyilván nem az agytröszt szerepére gyúr (egyébként is kissé forrófejűbbnek tűnik a filmbéli karakter, ami mondjuk a múltját tekintve pozitív változás).

A nyomozók és a rendőrfőnök karakterei is egysíkúakká válnak, se Ed Harris, se Morgan Freeman nem tudnak mit kezdeni a kifejezetten idétlen, erőltetett monológokkal, és motiválatlan, tehetetlen szerepkörükkel: a regény egyik csúcspontjának számító kelepce jelenetben például úgy jelennek meg, mintha valami Monty Python paródiát forgatnának.

Cselekmény

Ettől még lehetne jó filmet kerekíteni az egészből persze, csakhogy sajnos olyan igyekezettel törekedett a rendező/adaptáló Affleck a film saját anyaggá gyúrására, hogy tökéletesen motiválatlanná tette az összes fellelhető karaktert a történetben. Pedig nem indult rosszul: érződött, hogy Lehane szerteágazó bűnszervezeti logikáját igyekszik átláthatóvá, követhetővé, mégis érdekessé tenni, csakhogy közben magát a filmet működtető rejtélyt is átírja – és itt kiderül, hogy ő nem annyira Lehane. Jó ötletnek tűnt, hogy a furcsa fegyverkereskedelmi szálat kiiktatta, és helyette a cselekmény szempontjából jóval hitelesebb-hihetőbb drogos vonalat helyezte be, csak sajnos nem sikerült elvarrnia a szálakat rendesen, és az egésznek nem sok értelme lett – akár hagyhatta volna az egészet úgy, ahogy volt.

Mint az az eddiekből várható, a cselekmény terén sem lehet tehát túl sok érdemet felsorakoztatni Affleck dolgozata mellett: egyetlen pozitívum, hogy igyekezett a sok leegyszerűsítés mellett néhány csavart életben tartani – ami a regénnyel a tudatban néha egészen jól sikerült is neki, hiszen olyan fordulópontokat manipulált, amelyek figyelemre késztetik Lehane szövegének ismerőit. Bátor húzás, de sajnos elfelejt építkezni, így az egész kártyavárszerű ingatag történetté válik.

Néhány logikai esetlenséget is sikerül bent felejteni a sztoriban (pl. Angie már azelőtt tudja, hogy nem kellene a rendőrfönököt leleplezni, mielőtt megtudná, milyen ízű vaj van a füle mögött…), ami azonban annyira még így is megfogja a nézőt, hogy ne álljon fel és meneküljön a sötét teremből. Annyi azért mindenképpen látszik, hogy Affleck ígéretes rendezőpalánta, kitűnően választ alapanyagot, néha egész ötletes, de kicsit erőlködős, nagyon mondani akar valamit, nagyon bizonyítani akar, de ez – mint általában – nem eredményez kitűnő produktumot. Nézhető film, semmi több.

Standard