film

Kiadott szoba Hollywoodban

Vacancy Antal Nimród hollywoodi rendezése, a Vacancy kitűnő motelben-maradós-gyilklós-rettegős zsánerdolgozat annak minden nyűgjével, kliséjével és kiszámíthatóságával, ugyanakkor hibátlan ritmusával feszültségével, atmoszférájával együtt. Működik, mégpedig nem is rosszul, és annál jobban, minél inkább tudja a néző, hogy most milyen variációk jöhetnek számításba egy-egy jelenet kimenetelét illetően. Az eleinte kicsit erőltetettnek tűnő videókazettás epizód ugyanis megteszi hatását: ha addig nem is sikerül a főszereplő párnak a maga oldalára állítania a nézőt, ha már az arcukba is üvöltenénk az első megállónál, hogy ne menjenek oda, mert… tudjuk, mi fog történni, ha egyszerűen bosszankodunk is a szokásos klisédarabkák szokásos módon történő összeragasztgatása miatt – együtt nézzük a videókat a motel szobájában, és ha nem is direktben, de nagyon is jól érezzük, hogy bizony mi is nézzük az egészet, és a bekamerázott szobában mi is foglyok vagyunk. Antal kitűnően alkalmazza ezt az átlátszó trükköt is, igazi filmes Rodolfóként nem árul zsákbamacskát, hiszen a látványos tipográfiával megspékelt címszekvenciát követően már csak annyit jelez, hogy a kezét figyeljük, mert csal. Szerencsére ügyesen csal, és a kapaszkodhatunk a székben rendesen, őszinte felindulásból bosszankodhatunk hőseink bénázásán, miközben persze szorongásunk leginkább abból táplálkozik, hogy megannyi hasonszőrű filmen túl sincs túl sok fogalmunk arról, hogy mi vajon mit tennénk hőseink helyében.

Kár persze a hollywoodi kötelező történet végső térnyeréséért, hiszen sem logikailag, sem narratológiailag, sem műfajilag nem indokolt a happy end, és sztárok ide vagy oda, rontja is a gondosan felépített hangulatot a hason szúrt Luke Wilson másnap reggeli ébredése (mintha csak rossz álom lett volna, na persze…). Kate Beckinsale immáron ne csupán vámpírként bizonyítja, hogy nem szerencsés kikezdeni vele, és ügyes női taktikájával másfél perc alatt elvégzi feladatát, amit mondjuk az első vészjósló pillanatban megtehetett volna persze, csak akkor meg nem lenne film. Ha ez volt Antal Nimród álomgyári vizsgafilmje-belépője, akkor viszont azt kell mondani, hogy jól megfelelt, hiszen a kitűnő tempóban vágott másfél óra becsületes munka, sőt – ne féljünk kimondani – néhány műfajtársát magasan veri, ami egy nem éppen elhanyagolt zsáner esetében önmagában is nagy szó.

Standard

One thought on “Kiadott szoba Hollywoodban

  1. Pingback: Pénzéhes pénzszállítók · DragonWeb

Comments are closed.