digitális, hír

Ki mondja meg, hogy mit olvasol a Facebookon?

Épp csütörtökön szellőztette meg a The Guardian azt a kiszivárogtatott dokumentumot, mely szerint a Facebook a trendtémák meghatározásánál nem igazán az algoritmusokra hagyatkozva válogat, hanem bizony emberi kéz, szerkesztői beavatkozás mondja meg, mi terjedhet erős hátszéllel a közösségi oldalon, és mi nem. A sajtó szinte teljes spektrumán végigfutott a hír (mintha csak épp a Facebook belső logikáját követné mindenki…), miszerint a cég úgymond lehalkítja a jobboldali forrásokból érkező hangokat, és felhangosítja, de legalábbis preferálja, és kiemeli a liberális sajtó felől érkező értesüléseket. A “Trending Review Guidelines” szerint két fő forrása van a trendtémáknak: egyrészt a Facebook algoritmusa méri az egyes tartalmak terjedésének mindenféle faktorait, és ez alapján dobja ki az idevágó, trendtémává váló eseteket; másrészt pedig külső RSS hírcsatornákról válogatnak olyan értesüléseket, híreket, amelyeket a legolvasottabb híroldalak állítanak elő. Ahogy a 444.hu fogalmaz:

Eszerint például a szerkesztői csapat megteheti, hogy általuk fontosnak ítélt sztorikat tesznek a trendrovatba. Van egy 10 hírforrásból álló listájuk, (BBC News, CNN, Fox News, The Guardian, NBC News, The New York Times, USA Today, The Wall Street Journal, Washington Post, Yahoo News, Yahoo), az itteni vezető híreket ők is kiemeltként kezelik.

Miért lényeges és problematikus ez a hír? Eddig szent meggyőződésünk volt, hogy az elénk kerülő tartalmakat egy algoritmus rendezi, ami figyeli, milyen témákra, tartalmakra kattintok, vagyis “megtanulja”, mi érdekel, és mi nem, így egy idő után elég nagy pontossággal tudja megállapítani, melyek azok az ismerőseim, kedvelt oldalaim által generált tartalmak, amelyekre jobban figyelnék, és melyek azok, amelyeket simán átpörgetek. Ez sokaknak már akkor sem tetszett, és az algoritmus alakítgatása során egyre többször kellett mindenféle trükköket bevetni, hogy igenis megjelenjen egy-egy tartalom annak ellenére is, hogy nem kattintgatok vagy nem lájkolok állandóan az adott forrás megosztásaira. (Emlékszünk: például ezért kapacitálnak az oldalak arra, hogy ne pusztán lájkoljuk őket, de állítsuk be, hogy minden hírükről elsőként értesüljünk, nehogy lemaradjunk valamiről.) Ez a folyamat vezetett a “szűrőbuborék” kialakulásához, aminek a lényege, hogy lépésről lépésre eltűnnek a szemünk elől azok a tartalmak, amelyek úgymond megzavarnánk a nyugalmunkat (értsd: politikai beállítottságunkat vagy érdeklődési körünket, tartalmi elvárásainkat), és egyre inkább csak olyan tartalmak (és csak olyan ismerősök!) kerülnek a hírfolyamba, amelyek nagy valószínűséggel egyeznek a kis belső világunkkal és a világról alkotott elképzeléseinkkel. Ez akkoriban óriási felháborodást keltett: ma pedig már a Twitter és az Instagram is így működik.

A csütörtöki hír nyomán azonban direkt manipulációt kiáltunk, hiszen bár eddig is manipulált hírfolyammal, vagyis manipulált közösségi részvétellel volt dolgunk, de egész gyorsan megszoktuk, hogy azt egy gépies rendszer hozza: most viszont hihetetlen felháborító, hogy kiderült, mégis emberi beavatkozás áll a háttérben. (Itt azért jegyezzük meg gyorsan: egyelőre kizárólag a pörgős, fontosnak ítélt témák kategóriájáról van szó, és nem arról, hogy most mindenkinek a hírfolyamát egy-egy Facebook szerkesztő fogja alakítgatni.) Mindamellett, hogy ez a fejlemény elég erős etikai kérdéseket vet fel, Lev Manovich egy másik oldalára hívja fel a figyelmet: ha megnézzük a 10 preferált hírforrást, akkor hamar kiderül, hogy bizony csak és kizárólag angol-amerikai befolyás mutatkozik, még a nemzetközi érdekeltségű-érdeklődésű csatornák esetében is. Márpedig ez talán még messzebbre mutat, és nem pusztán politikai-közéleti, de globális, kulturális tekintetben is aggodalomra okot adó mozzanat. Arról van szó ugyanis, hogy a Facebook által hangoztatott lokalizációt és testreszabást fölülről úgy szabályozzák, hogy – legalábbis egyelőre a főbb témák tekintetében – véletlenül se kerülhessen be olyasmi, ami akár politikailag, akár területileg másfelől érkezne.

Márpedig van ilyen rendszer, és ott – jelen tudásunk szerint legalábbis – éppen algoritmusok végzik ezt a szerkesztői munkát: a Twitter és a Google News is képes geolokációs adatok alapján a tartózkodási helyre szabni a hírcsatornát, ami mondjuk egy-egy utazás alkalmával kifejezetten hasznos dolog lehet. A nagy kérdés, hogy a Facebook, amiről már teljesen világos, hogy maga az internet szeretne lenni, vajon miért nem hasonló elvek és megoldások mellett teszi le a voksát? Ráadásul szerintem van egy másik érdekes oldala is ennek a kérdésnek: hónapok óta arról hallunk, hogy a Facebook megpróbál tenni az ellen a tendencia ellen, miszerint egyre kevesebb a felhasználók által felvitt tartalom, és gyakorlatilag megállíthatatlanul nő a hivatalos híroldalak által generált tartalmak uralma. Ez azért problémás, mert így a közösségi felület valamiféle híraggregátorrá változna, ami éppen a közösségi vonalat nyomja el, vagyis előbb-utóbb a felhasználói aktivitást veszélyezteti (ami pedig nyilván a Facebook bevételeit veszélyezteti). Ha azonban világosság válik, hogy az oldal üzemeltetői a hivatalos hírforrásokat preferálják, félő, hogy talán még erősebben nyomják ezzel el az alulról érkező tartalmi megosztások terjedésének a lehetőségét, ami igazán nem használ a közösségi felület életképességének.

Standard