digitális, könyv

Kell-e az e-borító?

Az e-könyv nagyszerű találmány, úgy tűnik, menetel is rendesen, és az is biztosítottnak látszik, hogy részben éppen miatta nem fog kiveszni az olvasás sem, ami jó hír szerintem. Van azonban egy érdekes aspektusa a digitális könyveknek általában, ez pedig nyilván az, hogy nem egy polcról emeljük le őket, és így nem is feltétlenül a borítóval találkozunk. Sőt, van, hogy a borítóval nem is találkozunk. Ha kinyitod a könyvet a Kindle-n, elég sokat kell ahhoz kattintani, hogy megtekinthesd a borítót. A koncepció persze adott volt a Kindle megjelenése óta: semmi nem állhat az olvasás útjába, még a borító sem. Amint nyílik a könyv, azonnal az első tartalmi résznél indulhat az olvasás. Semmi fakszni, se kiadási adatsor, se címlap, se tartalomjegyzék – se borító. Az olvasásélmény megalapozása szempontjából is érdekes kérdés a borító, hiszen még ha nem is pillantgatok rá minden percben, a könyv vásárlást megelőző, majd azt követő elhelyezése a polcon, majd olvasási szünetekben a puszta jelenléte is hozzájárulhat ahhoz, ahogyan az adott tartalmat befogadom. Az online áruházak azonban jobb esetben is csak egy közepes méretű képpel tudnak szolgálni arra nézvést, mi is lehet a borító. Minimális marketing eszközzé degradálódott tulajdonképpen, ami már tényleg csak azért van, hogy egy bolti listán valamennyire felhívja magára a figyelmet – de ezzel szerepe véget is ért. Vagy mégsem?

Craig Mod egy érdekes eszmefuttatással rukkolt elő nemrég, aminek lényege, hogy nem kell feltétlenül temetni az e-borítót, hiszen vannak teljesen kiaknázatlan lehetőségei, amire még nem igazán gondoltak. Az egyik ötlet az e-könyv azon tulajdonságából merít, miszerint a tartalmat lehet frissíteni, sőt – az Amazon rendszerében legalábbis – a frissített tartalomról az e-könyvet megvásárló értesítést is kap, és saját eszközén is frissítheti a kötetet. Mi köze a borítónak mindehhez? Mod egy apró, de ügyes hackkel igyekszik illusztrálni a lényeget: a borítóit úgy alakítja ki, hogy az alsó részen mindig legyen hely újabb e-kötetei felsorolására. Egy borító tehát nem csupán az adott tartalmat csomagolja, hanem felhívja a figyelmet az összes többire is (jó, mondjuk egy adott számon felül valószínűleg ez a módszer nem kifejezetten üdvös, viszont ha csak a legújabb kötet hirdetési-beharangozó felületének tekintjük, akkor máris megéri átgondolni a kérdést): míg ott csücsül az online áruház virtuális polcain, máris több könyvet ajánl egyszerre, illetve a már megnyert olvasóknak is hírül tudja adni, hogy újabb tartalom vált elérhetővé. Ha a borítót még a szöveg végére/elejére biggyesztett frissített ajánlóval is megspékeli az ember, akkor mindjárt kifejezetten hatékony eszközzé válik ez az ötlet.

A másik ötlet a táblagépes, vagy legalábbis a borítókat megjeleníteni képes interfészekre vonatkozik, és tulajdonképpen egy már jól bevált borítótervezési tradíciót ültet át a digitális adottságokra. Ha már adott egy virtuális elrendezés a készülék interfészén, miért is ne tervezzük meg a kötetek borítóit olyan módon, hogy azok kapcsolatot teremtenek egymással? Jól jöhet egy szerzői életműnél, vagy egy sorozatnál: a borítók így külön életet élnek, külön művészeti projektté avanzsálnak, miközben tökéletesen teljesítik is feladatukat, hiszen felhívják a figyelmet a tartalomra, valamint a tartalom kapcsolódására is.

A borító tehát nem kell, hogy eltűnjön, nem kell, hogy temessük: sokkal inkább meg kell találni az értelmes funkcióját a megváltozott interfészeken. Így talán már természetessé is válik, hogy az olvasó visszakattintgasson a Kindle-n a borítóig, vagy esetleg rá is bírhatja az e-könyvek készítőit arra, hogy hackeljék a rendszert, és állítsák/programozzák be a könyveket úgy, hogy azok a borítónál nyíljanak. Mert, lássuk be, a borító már nem pusztán paratextus, hanem valami hibrid intertextuális eszköz, tartalmi rész.

Standard

Kell-e az e-borító?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Én rendre fel tudom magamat húzni azon, amikor veszek Kindle-re egy könyvet az Amazonon… és nincs borítója. Csak egy egyszerű címlap, rajta a szerző nevével és a könyv címével – és ennyi.

    OK, hogy fekete-fehér a képernyő, tehát nem tud színes-szagos lenni a borító, de akkor is – ne spórolják már ki nekem a borítót!

    • Maximálisan egyetértek! Én is úgy érzem, hogy ha nincs e-borító, akkor mintha nem vették volna komolyan az egészet, vagy mintha megfosztottak volna a kötet teljességétől. De lehet, hogy ezt a beidegződést előbb-utóbb levetkőzzük… A fene tudja.

Hozzászólások lezárva.