blog

Kedves naplóm – avagy eheti széljegyzet

Mára tetőzött a szakdolgozati dömping, ugyanis délutánra kiderült, hogy az elmúlt napok olvasgatása-kommentálgatása után még hány szakdolgozattal kell megbírkózni opponensileg vagy témavezetői értékelésileg. És nyakunkon a vizsgaidőszak is, plusz a könyvvel is jó lenne mennyiségi szinten áttörést elérni… Rejtő Jenős hangulatom volt, így a klasszikus Piszkos Fred, a kapitány című örökbecsű opusz volt az útitárs tegnap a vonaton, aztán sikerült ügyesen összekuszálnom a szerver életét, amit éppen az este nyolcra beígért előadás előtt pár perccel sikerült helyrehozni. Tisztelettel jelentem, hogy a majális természetszerűleg megejtve, egy telefonnal kevesebb a családi mobilgyűjtemény kárára – ma sikerült elintézni, hogy telefonszám és a már feltöltött egyenleg legalább ne vesszen el. Visszatérve a tegnapi estébe hajló előadásra: Spike Jonze és Charlie Kaufman agymenéséről, az _Adaptáció_ról beszéltem, megspékelve némi adaptáció elmélettel és történettel, finoman jelezve a fajsúlyosabb kérdések helyét és relevanciáját – nem terhelve a hallgatók vincseszter-katedrálját a szükségesnél jobban (remélem, legalábbis, utolsó óra lévén).

Megjelent a Fordulópont című könyv is, ami valamiért vonzza a tekintetemet, lehet, hogy a kezemben landol hamarosan, mostanában ugyanis valamiért errefelé is kémlelek érdeklődési kör gyanánt mindenféle tudatos olvasói magatartást mellőzve természetesen. Aztán virtuális életem 180°-os fordulatot vett, amikor kiderült, milyen rendkívüli reklámkarrier áll előttem… az alábbi kis összeállítás a tanúm erre…

Standard