gasztro

Kávés napok

Tudom, tudom, mindennek van minimum országos, de talán még nemzetközi napja is: de akkor miért ne lehetne épp a kávénak is? Minek, minek? Hát mondjuk azért, mert a kávé, a kávézás picit többről szól annál, hogy lefolyik a kávé a kotyogósban, vagy bedobod a kapszulát a gépbe, és utána gyorsan felhajtod az italt, mert rohannod kell, annál pláne többről, hogy ne is érezd az ízét, mert teletolod tejjel és cukorral (meg miegyébbel). Lassan, de biztosan terjed mifelénk is az újhullámos kávékultúra, ami a rátapadt hipszter máz ellenére egy fantasztikusan jó dolog: arról szól, hogy 1) becsüljük meg azokat az embereket, akik minden nehézség ellenére minőségi termesztést folytatnak a világ különböző tájain, támogassuk, hogy fenntartható módon működjön a folyamat; 2) ismerjük meg, fedezzük fel a kávé származási helyeihez köthető jellegzetes ízeket; 3) értékeljük a szakértő, szakszerű kávékészítést, és hagyjuk magunkat fejlődni; 4) tanuljuk meg élvezni a kávét, a kávézást, ismerjük meg a különböző országok, népek kávékultúráját. Ugye, hogy picit több ez, mint a restiben vett keserű? Merthogy a kávé alapvetően nem keserű, sőt. Ha keserű, akkor ott valami nagyon nem stimmel. A kávé ugyanis gyümölcs, és mint általában az ízletes gyümölcs, valamiféle gyümölcsös íz kerekedik belőle, akárhogy is állunk neki a feldolgozásnak. A szkepszist hessegessük is el: szereted a keserű eperlekvárt? Nem? Azt mondod, az romlott, vagy valamit nagyon elszúrtak a készítése során? Tökéletesen igazad van! Ugyanez van a kávéval is, ezt tessék elhinni.

A jó kávé nem valami flanc, nem kiváltság, nem ördöngősség: a kávé életstílus, kultúránk része. Minő egybeesés, hogy a 17. században, amikor végre eljutott Európába is, épp a racionalista hullám söpört végig a kontinensen, ami tökéletesen passzolt még marketing szempontjából is az eredetileg az arab világból érkező nedűhöz. Ismerjük a legendát az etióp kecskékről, de azért lássuk be, nagy utat tettünk meg azóta, és nagyon másról szól már az egész, mint puszta frissítő léről. Az első nagy hullám az volt, amikor a 19. századtól kezdve exponenciálisan megnőtt az igény a kávéra világszerte, és már nem csak kávéházakban, hanem otthon is mindennapi italként készítették el. Ekkor a tömegesen hozzáférhető pörkölt kávé volt a lényeg, az, hogy honnan, kitől, miként érkezett, gyakorlatilag teljesen mindegy volt. A mennyiség után a minőség kezdett kiemelt figyelmet kapni, ez pedig a második hullámot indítja be: legtöbben a Starbucks megjelenéséhez és terjeszkedéséhez kötik ezt a jelenséget, ami az 1970-es évektől indul. Itt már fontos a friss pörkölés, a pörkölések differenciálása, a standard készítési módok, és bár itt is a mennyiség a domináns, azért tagadhatatlan, hogy nagy ugrás következett be, ami később kitermeli az igényes réteget, akik már kifejezetten a kávé eredete és pörkölése iránt kezdenek el érdeklődni. A harmadik hullámot tehát egyrészt ez a fogyasztói igény hívja életre, valamint a kávékészítés technikájának egyre kifinomultabb volta, harmadrészt pedig a termőterületekre irányuló figyelem. Ebben a jelen korszakban előtérbe kerülnek az ún. specialty coffee-k, aminek a lényege tulajdonképpen egy minőségi besorolás (az SCAA skáláján 80-100 pontot elérő kávékra használjuk ezt a jelzőt: figyelembe veszik a termőterület sajátosságait, a termőföldet, a klímát, a szüretelést, a kávé feldolgozási módját stb.), de a fogyasztó számára inkább a termőterület specifikussága és a pörkölés minősége az, ami aztán az ízhatásban kumulálódik.

Most érkezünk el akkor oda, hogy egyre inkább fontossá válik az íz, a minőség, azonban a kávé kultúrája igen sajátosan promótálja mindezt: a fenntarthatóság kérdése köré csoportosítva kifejezetten arról szól ez az újhullám, hogy igenis foglalkozzunk azzal, honnan jön a kávénk, ismerjük meg ne csupán a termőterületet, és az ehhez kapcsolható ízeket, hanem magukat a termelőket is, vigyázzunk továbbá a vízre, a víz minőségére, mert nagyon nem mindegy, milyen vízből készül a kávé, mindezek mellett pedig legyünk tisztában a kávé feldolgozásához, pörkölési profiljához illő elkészítési technikákkal és metódusokkal is. Ez bizony már a tudatos fogyasztás, ami fantasztikus módon a kávé kultúrájával immáron automatikusan jön egy csomagban.

Ezen tudatosság tökéletesen tetten érhető a buzgó Instagram közösség kávés berkein belül: mára a kávécserje növekedésétől figyelemmel kísérhetjük, hogy kerül a csészénkbe az ízletes ital, mindenki igyekszik nem pusztán dokumentálni a kávé elkészültének folyamatát, hanem esztétikai praxisba ölteni mindezt, ami egy egészen különleges identitás variánst indukál egy közösségi média felület felhasználói körében. A #BREW-kísérlet során volt alkalmunk nem pusztán betekinteni, hanem egyre jobban részévé válni ennek a vizuális evolúciónak, ami mára kitermelte tehát a saját országos és nemzetközi napjait is. Nem arról van szó tehát, hogy ha már a párnacsatának is lehet nemzetközi napja, akkor a kávénak is legyen már. Sokkal inkább a tudatos fogyasztói magatartás és a minőségi kávékultúra előtérbe helyezése a cél: végső soron az, hogy bitang jó kávéval örvendeztessük meg magunkat, és érezzük a kávé megannyi csodás ízét. Fika, hygge, bármi legyen is: igyatok ma, és az egész hétvégén olyan kávét, hogy ne is akarjatok másmilyet inni soha többé! (Ja, és készítsetek minél több szuper kávés képet, és ne legyetek rest megosztani őket: a #hastagbrew hashtaget az Instán figyeljük ám 😉 )

#BREW

Standard