blog

Karácsonyi kitolás

A nagy karácsonyi bejglikommandó támadását elősegítendő az ünnepek alkalmával nemrégiben kezdetét vette az utazós-evős-játszós népünnepély, aminek finom előjátékaként onlájn megvilágosodtam, és a lakás laptop jellemezte sarkából ki sem mozdulva jegyet foglaltam – mit foglaltam, NYOMTATTAM! – a buszra, így egy kisebb Zalán futását felidéző rituális békávézást követően sikeresen el is értük kis családommal a kiszemelt járatot, aholis előretolakodtunk, és minimális “gyerek van nálam, és nem félek használni!” fenyegetés eredményeképpen elfoglaltuk a hátsó sort. Eleinte megfordult karácsonyra és emberszeretetre hangolt agyunkban, hogy a helyjegyen szereplő üléseket támadjuk meg a rajtuk elterülő és látszólag karácsonyra magukat igencsak felszívó idős hölgyeményekkel egyetemben, de aztán sokkal jobban jártunk balhé nélkül is.

Kitolás 2. Még a gyerkőc színes-szélesvásznú Thomas-os óriáskönyve mellé beszereztem magamnak szigorúan utalványos alapon egy hirtelen megpillantott gyöngyszemet is: az indexeshomáros Szily László Kitolás 2. – Kisgyerekkalauz fiatal apáknak egytől öt éves korig című kötetét, ami – mondhatnám rögvest, már csupán a cím alapján – igencsak kapóra jött. Az első kötetet követően is sikerült mintaszerű Fiatal Apává turbóznom magam, de mostanra olyan szintű lemaradást kell bevallanom, amilyet az életben nem lehet behozni… Még akkor sem, ha Szilyvel ellentétben nagyon jól tudom, hogy a Lolka és Bolka sorozat korántsem a megboldogult Csehszlovákia kultúrterméke (merthogy lengyel a szentem), és ha nyilvánvaló, hogy Borisz és Miri felépítése és lelkülete köszönő viszonyban sincs az én Mátémmal. Szily-t nyilvánvalóan már sajátságos stílusa miatt is érdemes olvasni (ennyi köztisztviselővel kapcsolatos hasonlattal az életben nem találkozik az ember, még ha köztisztviselő, akkor sem – néha már kicsit fárasztóan sok is belőle talán, mármint a hasonlatból, bár lehet, hogy a köztisztviselőkből is, ezt én nem tudhatom), de emellett kitűnő ötletekkel is ellátja szerencsétlen sorstársait – még ha némelyik ragyogó megoldás meglehetősen extrémre sikeredik is. Az arc maradandó vigyorba történő torzulása illetve néha a könnyes kacagás viszont garantált – persze lehet, hogy ez is egy kissé belterjes, mert a Fiatal Apák titkos (?) szövetségén túl maximum a különböző osztályba sorolható anyák érthetnek belőle valamicskét – a többieknek egy jó érzékkel megírt sci-fi az egész.

Önnön Fiatal Apuka projektemben viszont kénytelen voltam Mátét és unokatestvérét, a kissé piromán Barnust megismertetni az igazi sebességgel: lejtőn lefelé szánkóval… A legextrémebb verziót (szabad gyorsulásos mutatvány) persze nem reszkíroztam meg, mert ugye a család nagyobbik fele nem lankadó tekintettel övezte a kis magánszámot. Ezt követően muszáj volt hortobágyosra vennem a figurát: kihagyhatatlan tájélménnyel gazdagítom most a blog fotótárát:

Most pedig az országjáró karácsonyi turné következő állomásán tanyázunk éppen, és várjuk az átlag naponta lecsapó télapó eljövetelét. Uff!

Standard