blog

Kamera által… homályosan?

Megfigyelő kameraA HVG számol be arról a meglehetősen furcsa esetről, amikoris három fiatal szilveszter éjszakáján betért egy bankautomata kellemes hőmérsékletű “24 órás zónájába”, és ott rögtönzött partit tartott – pezsgőzés, tánc, buli. Később a bank szigorú munkatársai megtalálták azt a fiatalembert, aki – szerencsétlenségére – pénzt vett fel a buli előtt (de minek, ha már úgyis ott maradtak???), mivel a tranzakció és a kamerák felvétele (?) alapján azonosították őt. Ezt a dupla ellenőrzést persze rögtön nem is értem: ha előzőleg ismeretlen emberről volt szó, akkor vajon honnan tudta a banki alkalmazott, hogy “igen, ő lesz az!”? A megszeppent fiatal egyébkén felajánlotta, hogy kitakarítják az összekoszolódott helyiséget tivornyázó társaival, ám a bank inkább kártérítést követelt… Pedig inkább nekik kellett volna fizetni.

Mert ezek a jóravaló fiatalok valójában a legtökéletesebb védelmet nyújtották a meg nem nevezett pénzintézetnek, amelynek fajtájára mostanság igencsak rájár a rúd (minden héten van valami bankrablás, és már a neten sincsenek biztonságban), ugyanis amíg ők ott dorbézoltak, valószínűleg a legelvetemültebb bankrabló is elállt volna betörési szándékától, csapdát sejtvén minimum.

Ami azonban számomra ebben az esetben a legérdekesebb az a megfigyelőrendszer, a kamera működése és funkciója. Világos, hogy bár a kamerák éjjel-nappal dolgoznak, mindent látnak és mindent rögzítenek, önmagában az egész rendszer hatástalan: a felvétel alapján ugyanis lehetetlen lett volna azonosítani a fiatalembert, ezért kellett a bankkártya – gondoljuk el, ha nem vesz fel pénzt, talán ma is bottal üthetnék a nyomát (és még takarítást se vállalt volna be nyilván). Mi végre hát a nagy (és drága) megfigyelés?

John Fiske “Videotech” című írásában arról számol be, hogy az angliai Liverpoolban két egyén fényes nappal elrabolt egy kétéves kisfiút egy bevásárlóközpontban. A kamerák mindent rögzítettek, a bevásárlóközpont belterületén és kívül is, de mindhiába. Persze később segítségére voltak a rendőrségnek, de közvetlen hatása a rendszernek érdekes módon nem volt (mert akkor miért is ül ott valaki a monitor előtt és társalog a mindenfelé flangáló biztonsági személyzettel?). Fiske több példát elemzve egy tulajdonképpen evidens, bár nem nagyon hangoztatott megállapításra jut: a kamerák csak azt látják, amit a monitor előtt ülő látni akar.

És pontosan mi is az, ami mintegy megragadja a “kamera” szemét? Társadalmi státusz (az öltözék alapján), bőrszín, nem (gender). Amerikai példákat hozva Fiske azt mondja, ha valaki teszem azt fekete, és rongyos ruhában beállít egy üzletközpontba, száz százalék, hogy a kamerák minden lépését követni fogják, és a környékén állandóan ott cirkálnak a biztonsági őrök. Ha azonban egy középosztálybeli, viszonylag jól öltözött fehér férfi lép be a kapun – nos, az senkinek nem fog feltűnni, a “kamera” nem fogja látni. S hogy vajon ez csak az USA? Ne legyenek illúzióink…

Standard

Kamera által… homályosan?” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Kamera által… homályosan?…

    A HVG számol be arról a meglehetősen furcsa esetről, amikoris három fiatal szilveszter éjszakáján betért egy bankautomata kellemes hőmérsékletű “24 órás zónájába”, és ott rögtönzött partit tartott – pezsgőzés, tánc, buli….

Hozzászólások lezárva.