blog

Jól áll neki a színészmesterség

Rachel getting married - Anne Hathaway Megmondom őszintén, különösebben nem vártam, hogy a Rachel esküvője című filmet valamikor majd megnézhessem, nem érdekelt a témája sem (rehabos hugi benéz nővérke esküvőjére – botrány garantált, na és?!), és bár a rendező, Jonathan Demme neve jól cseng (Hannibal neve poénként el is hangzik a filmben!), a 90-es évek közepétől olyan nagy ujjongásra nem adott okot. Nem figyeltem fel túlságosan új filmjére sem, csak akkor, amikor már bejelentették, hogy Anne Hathaway-t már az Oscar-díjra is jelölték, ami nekem egy kicsit elhamarkodottnak, talán meggondolatlan lépésnek is tűnt. Mindaddig, amíg meg nem néztem a filmet, ami valószínűleg az elmúlt év filmtermésének egyik legmegérintőbb, legprofesszionálisabb színészi játékkal megspékelt alkotása – Ms. Hathaway-nek pedig igenis oda kellett volna adni azt a szobrocskát! (Persze, tudom, akkor meg Kate Winslet nem kapja meg, és az is hiba lett volna.) A filmben valójában nem sok minden történik: adott egy zűrös hugica (Hathaway), akit kiengednek a rehabról nővére, Rachel esküvőjére, ahol persze borul a bili, és a benne leledző fekália mindenkit eltalál előbb-utóbb. Őszintén szólva a korai Dogme ’95 mozgalom szebb napjaira emlékeztetett a film kivitelezése, formanyelve, és tulajdonképpen a tematika is (gondolok itt a Festen-re elsősorban), amit kereszteztek egy esküvői videós stíllel, aminek az eredménye egy zavarbaejtően őszinte alkotás lett.

Demme egyszerűen nem volt hajlandó sürgetni a cselekményt, néha hosszú perceket mutat az esküvői mulatságból anélkül, hogy annak bármi különösebb jelentősége lenne, máskor elidőzik egy-egy arcon, aztán sötét folyósókon keresi a kamera tárgyát – mindezekből azonban olyan életszagú diegézist épít, hogy szinte a szagokat is érezzük. A feszültséget mindenképpen, és minden mozzanattal közelebb is jutunk a robbanásig, amikor kiderül a féltve őrzött, be nem ismert rémséges titok, ami megfertőzte a családi idillt, és Kim életét örökre letérítette a sima útról. Sallangmentes, letisztult, közvetlen színészi játék – ez a kulcsa a filmnek, amely valójában sokszor látott történetet tálal sokszor látott panelek működtetésével, ám ez sem tud levonni értékéből. Hathaway pedig igazi színésznő, bámulatos kelléktárral. Kihagyhatatlan film!

Standard

Jól áll neki a színészmesterség” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lezárva.