blog

Joel Siegel – R.I.P.

Múlt hét végén hunyt el Amerika egyik legjelentősebb filmkritikusa, Joel Siegel, 63 éves korában. A hír persze önmagában is megdöbbentő, hiszen meglehetősen fiatalon ment el, telve életerővel és humorral – saját betegségéből is rendszeresen poént csinált. Az viszont, ahogyan megemlékeznek róla, őszintén szólva igen furcsa. A méltatás és a hosszan tartó betegséggel folytatott küzdelem mellett rendszeresen feltűnik az egy évvel ezelőtti eset felböfögése, amikoris Siegel egyszerűen kivonult Kevin Smith (alias Néma Bob) akkor bemutatott Clerks II című filmjéről, hangos panaszáradattal kísérve a terem elhagyását.

A kivonulást igen botrányos purparlé követte, mert Smith saját blogján rendesen beszólt a kritikusnak, mindennek lehordta, és kijelentette, hogy tulajdonképpen örül is annak, hogy elhúzott a helyszínről a film negyvenedik percében, mert ez számára olyan – ahogy Paul Thomas Anderson megfogalmazta egyszer -, mintha becsületérdemrenddel tüntették volna ki (hát, igen, nem nagyon szerették a filmkészítők a jó öreg Siegelt). Később egy rádióműsorban vitatkoztak egy kicsit ezen, de végül is kiegyeztek nagynehezen (majd kerülik egymást…).

Azonban épp Smith volt az egyetlen, aki Siegel halálát követően felhívta szíves figyelmünket arra, hogy az igazán botrányos az, hogy egy kitűnő szakember életútját a tavalyi összezördüléssel kellene jellemezni, hogy sok esetben érdemei helyett inkább ezt az incidenst elevenítik fel a gyászjelentésekben. Igaza van, Spiegel ennél többet érdemel, és gusztustalan, hogy egy gazdag életutat egy ilyen szenzációhajhász megjegyzéssel összegezzenek. Néma Bob rendesen lehordta most az egész újságírótársadalmat, és azokat is, akik – tényleg hülyeség – azzal vádolták, hogy azért indított tavaly blogot, hogy Siegelt pocskondiázhassa… Ha valaki kicsit is odafigyel, Smith 1996 óta lóg a neten, fórumot vezet, honlapja van, stb. Hát, ha már a barátai és kollégái nem tudtak méltó módon búcsúzni tőle, legalább az ellenfélnek sikerült…

Standard