digitális

Jobs vs. Kay

Tudom, hogy szokás Steve Jobs gondolatait, meglátásait, vízióit eredetiként, próféciaként, jövőbelátásként felemlegetni, és ez a tendencia talán fel is erősödött kissé sajnálatosan korán bekövetkezett halála után, de azért engedtessék már meg, hogy azt mondjam, sajnos több ízben – finoman szólva – mástól kölcsönözte jóslatait, más invenciói alapján jelölte ki az utat, ami aztán a digitális számítógép és az egyre fejlettebb interfészek felé vezet. A Plastikon jelent meg a következő, 1983-as Jobs-idézet:

Az Apple stratégiája nagyon egyszerű. Ahova el akarunk jutni az egy hihetetlenül jó, könyv méretű számítógép, amit magunkkal vihetünk és 20 perc alatt megtanulhatunk használni. Egy ilyet akarunk csinálni még ebben az évtizedben. És mindezt egy rádiókapcsolattal, tehát úgy, hogy nem kell hozzákötni semmihez sem, mégis minden más adatbázissal és számítógéppel kapcsolatban leszünk.
(eredeti forrás: The Next Web)

Csodás találat, tényleg itt vagyunk, tényleg erre halad a világ, mondhatnánk, megcsinálta! Mondhatnánk, ha nagyjából ugyanezt mintegy 15 évvel korábban Alan Kay egészen konkrétan le nem fektette volna a Xerox PARC egyik kutatás-fejlesztési céljaként, és 1972-ben meg nem csinálta volna a grafikus felhasználói felületet hozzá – dehát megcsinálta. És ennél jóval többet tett – egyébként ismertek azok a legendáriumba illő történetek, amelyek szintén arról tanúskodnak, Jobs simán átment a szomszédba néhány ötletért. Nem baj ez, sőt, valószínűleg így megy ez minden területen, csak legalább mielőtt valakiből prófétát csinálunk, azért szerényen biggyesszük oda, hogy ebben az esetben Jobs nem húsz-harminc évvel látott a jövőbe, hanem 15 évvel volt lemaradva.

Standard