digitális, egyetem

Jegyzetelés: a régi és az új találkozása

Nyilván mindenki már valamilyen digitális eszköz segítségével kellene, hogy a jegyzeteit készítse az egyes órákon, előadásokon, meetingeken, de ahogy az első héten körbenéztem az előadótermekben, leginkább mindenki a jól bevált A/4-es füzeteket vagy sima lapokat hívta segítségül. Én is. Viszont ilyenkor mindig eszembe jut az is, amikor egymástól kunyeráltuk az ilyen-olyan vázlatokat, jegyzeteket, amik sorra el-eltűnedeztek, elhasználódtak, egy-egy lap vándorútra indult időközben, vagy szimplán összekuszálódott az órák sorrendje – nem volt túl ideális. Aztán jöttek a fénymásolatok: ha épp sikerült is olvasható verziókat előállítani, csak fokozta a dokumentumrendezési frusztrációt, és könnyedén belekeverte az ember a lapokat más fénymásolt paksamétákba, hogy így nehezítse meg a saját dolgát. A szkennelés már valóban a fénymásolás 2.0, de azon túl, hogy a fizikai tárolás és enyészet problematikáját ki tudja küszöbölni, egyrészt néha nehézkes, körülményes, másrészt nem hinném, hogy minden albérletben vagy kollégiumi szobában ott egy eszköz, amivel ezt rendesen meg lehet oldani (igen, tudom, a mobillal is lehet, de… próbáltad már 100-200 oldallal?).

Szerencsére van azért már értelmes középút. Egy első nézésre talán minimalistának tűnő, egyszerű, de végső soron jól működő lifehack az Oxford SOS Notebook sorozat, ami annyit tud, hogy egyrészt meg kell vásárolni a nem a legalsóbb árkategóriába besorolt, ám nagyon jó minőségű jegyzetfüzetet (ebből egyre többféle van már), valamint le kell tölteni a hozzá tartozó alkalmazást, majd kezdődhet a jegyzetelés. A lényeg az, hogy az egyes füzetlapok négy sarkánál elhelyeztek négy kis pozíciót jelző ikont, ami alapján nagyjából mindegy, hogy tartjuk a telefont szkennelésnél, mindig tökéletesen elhelyezett és szemből látható oldalképet kapunk, hiszen az alkalmazás automatikusan korrigálja a hibákat. Tetszőleges mennyiségű oldalt tudunk egy pdf-be fűzni, és így lementeni, tehát előadásonként, projektenként, vagy témánként is lehet értelmesen összegezni – ezt követően pedig mappákba rendezni az egészet, és mindent lementeni, vagy akár azonnal megosztani.

Összességében persze semmi újat nem nyújt az egész, de meglepően jól működik, rettenetesen lecsökkenti a szöszmötöléssel, igazgatással, pdf-összefűzögetéssel egyébként eltöltendő időt, sőt, még az oldalképek fényerejét is lehet utólag is állítgatni, hogy még tökéletesebben olvasható írásképet kapjunk, ami különösen jól jön, ha kevésbé optimális fényviszonyok közt állunk neki a bevitelnek. Új trükköt nem kell megtanulni: csak és kizárólag ügyesen kell jegyzetelni – a többit az app elvégzi. Én szóltam.

Standard