blog

Jaj, mit tesz velem a bunkó Dr. House?!

A zónában néhány szakember, pusztán szakmai vonalon, szakmai meglátásokkal fanyalog és értetlenkedik, mi több, világot és társadalmat sirat, merthogy – ha valaki esetleg még nem észlelte volna – azok a fránya, jellemzően amerikai sorozatok, amelyek mostanság a képernyők elé citálják lelkes nézőiket, szanaszét rombolják az erkölcsöt, rombolásba viszik a társadalmat, értékrendtelenítik az értékrendet, bla-bla-bla. Mindig szkeptikus vagyok az ilyen “féltések” irányában, mert egyrészt személyes elégedetlenség vagy valami düh az, ami mozgatja, vagyis nem valid kritikai álláspontot takar (még akkor sem, ha annak álcájában jelenik meg, mint említett cikkben), másrészt pedig arról tanúskodik, hogy az illetőnek felületes ismerete van arról, amiről kinyilatkoztat. Ha valaki például beleolvas Csejk Miklós filmesztéta, -történész citátumába, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nevezett szakember maximum egy részt láthatott a Dr. House-ból, azt is nyilván azért, mert szóltak neki, hogy nyilatkozni kéne…

Azt mondja:

Iszonyatos rombolást is végeznek ezek a sorozatok bizonyos morális értékek tekintetében. Szinte mindegyik fetisizálja a szakértelmet, de a legnagyobb baj az, hogy az erkölcs fölé helyezi. Ha profi vagy, ha valamiben kiemelkedő tehetséggel bírsz, akkor már mindent megtehetsz, sugallják a sorozatok. Ezek a gondolatok persze megjelennek az életünkben is, átjárták például a politika világát, hogy mást ne mondjak.

Ne mondjon mást. Ez is sületlenség.

  • ad 1: ha azt vallja a filmesztéta, -történész úr, hogy pl. House, vagy a furcsa mód nem is emlegetett ügyvéd-House klón, Mr. Stark a szakértelmet az erkölcs fölé helyezi, akkor valamit nagyon félreérthetett, vagy félrenézhetett, de leginkább nem is nézett semmit, merthogy nem látta egyik sorozatot sem. Például House rendre erkölcsi dilemmákba keveredik éppen azért, mert tudja, melyek azok az erkölcsi aggályok vagy határok, amelyek keretet szabnak a szakmai érveknek, és vice versa. Ha a totális erkölcsi nihilnek tartott Shark-ba belepillantott volna a jó kritikus, nyilván rögtön feltűnt volna neki az, ahogyan Mr. Stark egy-egy ügyével kapcsolatos háttérnyomozása folyamatosan erkölcsi kérdéseket feszeget. Az a baj, hogy közben szórakoztatva teszi ezt?
  • ad 2: ugye nem tetszik komolyan gondolni, hogy a sorozatok előtt a politikusok vagy mi, nép, nem gondolkodtunk hasonlóan? Remélem, nem. Mert ugyebár akkor hogy is volt az a Ewing famíliával, vagy korábbi sorozatfertőkkel? És ugye azt sem tetszik nekem komolyan mondani, hogy azért buktatok meg vizsgán valakit, mert a “House mit tenne?” kérdésre ez lenne a válasz?

Egyetlen dolgot felejtett el mindenegyes megszólaló “felróni” a mostanság népszerű sorozatoknak: a humort. Ha jobban megfigyeljük a tendenciát, akkor egyre kevesebb olyan sorozat készül, amely ne élne az önreflexív humor, a társadalomkritikai gúny eszközével – és erre úgy tűnik, szüksége van a nézőknek. Egy hihetetlenül humortalan világban, ahol nagyon is oda kell figyelni arra, kik és mik vagyunk, talán nem rossz dolog esténként belebotlani olyan figurákba, akik olyan mondatokat mondanak ki, helyettünk, amiket mi napközben nem tehettünk. És egy jót röhögünk az egészen. Közben meg azért néhány apró gondolatot mégiscsak elültetnek bezápult kis agyunkban.

Mert ez a másik dolog, amit nem említenek a szakemberek: a gondolkodás serkentése. Hülyén hangzik, hogy éppen sorozatokkal kapcsolatban jövök ezzel, és persze nem is kell túldimenzionálni az egészet, de könyörgöm, kell a Dr. House egy-egy epizódjánál komolyabb klasszikus detektívregény hivatkozás, vagy éppen szemiotikai példa? Ha kedvenc blogger matektanárunkhoz átkattintunk, vajon nincs igaza abban, hogy a matematikának igenis jót tesz a Gyilkos számok egy-egy ezoterikusnak tűnő megoldási képlete? Az éremnek általában (minimum) két oldala van. Illene egy szakmaisággal takarózó, feltárónak szánt irományban ezt megmutatni. Szerintem.

Standard

Jaj, mit tesz velem a bunkó Dr. House?!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Mért feltételezik ezek a szakemberek, hogy az emberek hülyék? Mindig az jön ki ezekből a cikkekből, hogy már nem tudunk különbséget tenni igaz/hamis között, átnevel a tv stb. Szerintem az “entellektüell” sorozatok (ahogy a cikk nevezi)általában olyan nézőt feltételeznek, akik áltlátják a problémát és nem etalonként értelmezik a benne megnyilvánuló erkölcsi/etikai ítéleteket, magatartásformákat (ezt bizonyítja az is, hogy a nézők többsége még mindig a Barátok köztöt és a Jóban rosszbant részesíti előnyben a House MD-vel szemben…)

  2. Ha már citáltál a numb3rs-el kapcsolatban, akkor megjegyezném, hogy persze abba is bele lehet kötni. Elnagyolt, stb. House is elnagyolt, ER is elnagyolt, de a sorozatoknak, ahogyan írtad nem az a feladatuk, hogy egzaktak legyen. Arra ott az egyetem. A feladatuk, hogy szórakoztassanak. Az meg külön extra, hogy voltak olyan kreatívak a sorozat készítői, hogy bevonták az orvostudományt, matematikát, meg még ki tudja micsodát. Ha ezzel pedig ráadásként sikerült felkelteni a néző figyelmét az adott téma irányába, akkor két legyet ütöttek egy csapásra.

    A numb3rsnek egyébként igenis van ilyen hatása, s ennek nagyon örülök. Több diákommal beszélgettünk már epizódokról, s rengeteg blog van szerte a világban, ami egyes epizódok matematikai tartalmát elemzi ki.

  3. zsolt szerint:

    nagy hibám,hogy nem nézem Házat-és nem is kezdem el,mert(csakúgy,mint a Lost esetében)elejétől kezdve akarom végigkisérni a szemétkedést.És ha ez a doki megmondja a magáét ,akkor király(a rövid,buta véleményem)
    Nálam ott bukik a filmesztéta véleménye,hogy nem hiszem,hogy a Ház alkotói úgy hoztak volna létre egy mega-sorozatot, hogy egy baklövésnek számitó erkölcstelen dokit szerepeltetnek benne.A bejegyzést tovább olvasva pedig,ha a Doki dilemmázik az erkölcsön ÉS beszólogat,akkor nem értem mi a gond az erkölcsösséggel.

  4. “hogy nevezett szakember maximum egy részt láthatott a Dr. House-ból, azt is nyilván azért, mert szóltak neki, hogy nyilatkozni kéne…”

    Ez azért mégis csak egy rosszindulatú feltételezés. Vajon mivégre ez a rosszindulat ? Arról már nem is szólva, hogy nyilván vannak, akik esetleg egyetértenek Csejk véleményével, amiért ők is csupán egy pár részt bírtak ki a figura és csapatának társaságában. Hiszen korántsem olyan bonyolult egy produktum ez a sorozat, hogy akár 5-6 részt végigülve, ne láthatnánk, hogy mivel is ülünk szemben: az egyik kurrens orvos-félistennel. Bevallom, a többi – a világot kórházi-klinikai termekbe, folyosókba rendező – sorozatot sem kedvelem. Számomra egyszerűen szánalmasan unalmasak, talán mert annyira átlátszóan manipulatívak. És itt nem a manipláció az, ami zavar, hiszen én is nagyon vágyom rá, hogy valóban izgalmasan, eszközgazdagon , értelmesen és talányosan manipuláljanak, de ahhoz feltétlenül ragaszkodom, hogy közben és utána, kvázi általa valami többlethez jussak, legyen ez akár egy óra valóban jó, gondolkodásra is serkentő szórakozás. És akkor talán a Csejk gondolataival egyetértőek sem kiáltanának pl. a Vészhelyzet láttán vészhelyzetet.

  5. A Dr. House valójában nem igazán “kórházsorozat”, inkább a klasszikus és a hardboiled detektívregények klinikai átirata, ráadásul rendszeresen fel lehet benne fedezni filmtörténeti áthallásokat, és a kultúrkritikai vonatkozások sem elhanyagolandóak. Nem értem, nem látom, mit manipulál a sorozat. Azt, hogy olyan legyek, mint House? De most komolyan…

    Ha nem szereted, szíved joga, ne is nézd akkor. De Csejk nem erről beszél. Olvasd csak el, mire apellál, és gondolkodj el azon, ki és hogy manipulál. És persze nem Csejkkel van bajom – nem is ismerem személyesen -, csak azzal, amit és ahogy itt elmondott. És amit ennek kapcsán leírtam, azt Te sem cáfoltad…

  6. Számomra a klinika is kórház.

    “…nem látom, mit manipulál a sorozat. Azt, hogy olyan legyek, mint House? De most komolyan…”

    Akár. No meg rendesen rájátszik az embereken egyre jobban elhatalmasodó egzisztenciális szorongásra.

  7. Nati szerint:

    Kedves Dragon!

    Kirohanásod Csejk Miklós egyetemi oktató ellen több mint vicces. Főleg ezek a bugyuta sorozatok kapcsán. Én a tanítványa voltam, és imádtam, hogy provokatív, invenciózus gondolatai vannak. Ahogy ismerem, ebben az interjúban is provokált. Ajánlom figyelmedbe inkább az előadásait, én nagyon sokat tanultam tőle. 🙂

    Nem vall túl intelligens hozzáállásra, hogy kétségbe vonod a kompetenciáját, bár én nem tudom, hogy te ki vagy. A vicces: épp erről írt. (!) Ha azt gondolod, hogy profi vagy valamiben, akkor már a morál fölé helyezheted magad. Te is ezt teszed, bár nem veszed észre. Azt gondolod, hogy profi vagy az amerikai sorozatokban, és már meg is engeded magadnak, hogy azt írd, a másik nem is tudja, hogy mit beszél, nem is látta ezeket a sorozatokat. Pedig csak arról van szó, hogy egyszerűen nem értesz egyet vele. Én meg veled nem értek egyet, tehát akkor írjam azt, hogy te nem is láttál egy sorozatot sem?

    Egyébként jól tetted volna, ha tovább olvasod a cikket (most a te stílusod citáltam), mert akkor kiderül, hogy Csejk Miklós tanár úr arról beszél, hogy ezek a sorozatok ábrázolják a világot. Ilyen a világ. A baja az a tanár úrnak, hogy nem kritizálják a társadalmat, hanem “legalizálják” az amúgy pontosan ábrázolt problémát.

    Kívánok neked több humorérzéket, és több megértést az olyan vélemények iránt, ami nem egyezik a véleményeddel.

    Egyébként a tanár úrnak elég jó a humorérzéke.
    Már csak azért, ahogy leírja: “nézetem szerint botrányosan megalkuvók ezek a sorozatok”. És szinte látom a mosolyt az arcán. Hát igen, távol állnak ezek Ingmar Bergmantól, akiről nemcsak feledhetetlen esszét írt a tanár úr, hanem újraértelmezte a mestert. Igazad van egyébként, a tanár úr igazi világa a szerzői filmek története, bár én imádom azt is, ha a kommersz dolgokról nyilatkozik.

    Több humort és nagyvonalúságot kívánok neked. A túléléshez is fontos, nehogy egyszer összehozzon a sors valamelyik kedvenc sorozatod hősével egy magyar yuppie képében. A szívedre ne vedd…
    🙂
    Nati

  8. Kedves Nati, köszönöm a hozzászólásod! Nem tudom, hogy Csejk tanár úr milyen humorérzékkel rendelkezik, sőt, arról sem volt – ezidáig – tudomásom, hogy provokatív és invenciózus, és sajnos a tőle idézettek alapján (bár nyilván nyomasztotta a téma, a “bugyuta sorozatok” – apropó, ha olyan bugyuta, Te miért is nézed? Vagy nem nézed? Akkor honnan tudod, hogy bugyuta?) ez nem is derült ki – sőt! Az idézett cikkben megjelent megszólalása – továbbra is fenntartom -, kifejezetten konzervatív, és semmi provokáció vagy humor nincs benne. Iróniát sem véltem felfedezni, bár ezt tudjuk be a hiányzó humorérzékemnek (tényleg, mostantól erre mindent rá lehet fogni).

    Jelentem: becsülettel végigolvastam a cikket. Éppen ez indított arra, hogy leírjam ezt a “kirohanást” – lehet, hogy gyatrán fogalmaztam, de nem Csejk személye ellen (nem ismerem személyesen, nehéz lenne “ellene” vetnem bármit is), hanem azzal teljes mértékben szembehelyezkedve, amit ott állított.

    “Nem vall túl intelligens hozzáállásra, hogy kétségbe vonod a kompetenciáját, bár én nem tudom, hogy te ki vagy. A vicces: épp erről írt. (!)”

    1. nem a kompetenciáját vontam kétségbe, az állításáról mondtam, hogy szerintem mi… a kettő nem ugyanaz.
    2. Miről írt? Hogy nem vall túl intelligens hozzáállásra, hogy kétségbe vonom a kompetenciáját, vagy arról, hogynem tudod, ki vagyok? Vagy a következő mondatra vonatkozna? Ha utóbbi (feltételezem), akkor valójában milyen morál fölé is helyezem magam? Már persze, ha “profinak” gondolom magamat.

    “már meg is engeded magadnak, hogy azt írd, a másik nem is tudja, hogy mit beszél, nem is látta ezeket a sorozatokat. Pedig csak arról van szó, hogy egyszerűen nem értesz egyet vele. Én meg veled nem értek egyet, tehát akkor írjam azt, hogy te nem is láttál egy sorozatot sem?” – készen állok a próbára! És éppen azért jelzem, hogy ha tényleg nem csupán egy rész alapján ítél például Csejk tanár úr, akkor el tudom képzelni, hogy mást mond.

    “…ezek a sorozatok ábrázolják a világot.”
    A Nemzeti Alaptanterv másra oktatja már a középiskolai diákokat is – én nem nézném le az ő kompetenciájukat… Miért feltételezi bárki is – pl. Csejk tanár úr -, hogy a néző nincs ezzel tisztában? Ráadásul – megint csak idézni lehetne a sorozatok struktúráját és karakterológiáját – ha jobban figyelünk, még a legelvetemültebben amorális figurák mellett is mindig ott van egy kontrolláló karakter, aki a társadalmi konvenciók szerint szólal meg és cselekszik. Különböző morális nézőpontok ütköznek, pl. a Dr. House másról sem szól…, és a néző dolga megfejteni, hogy mi helyes és mi nem. Végre nem “megmondják”, hogy mi a helyes, hogy mi a helytelen, nem népnevelés zajlik, hanem feltételeznek egy gondolkodó nézőt is. Ez szerintem már eleve eredmény. Innentől kezdve nem értem a “bugyutázást” sem. Nem Bergmannal kell előhozakodni itt – mindent a maga kontextusában kell vizsgálni. És már bocsánat, de attól, hogy valaki Bergman mesterről tud újszerű megközelítésben írni (hála az égnek, hogy van ilyen!), az nem jelenti automatikusan, hogy mondjuk Dr. House-ról is tud.

    A humort és a nagyvonalúságot, jókívánságnak köszönöm, szívemre nem veszem. Hoppá, akkor ez lehet, hogy a nagyvonalúság első (ha mégoly picinyke) jele lenne? Jól jön, ha már humorom nincs 😉

Hozzászólások lezárva.