blog

Ismeritek Bernie Rhodenbarr-t?

Ha valaki esetleg nem ismerné Bernie-t, aki éppen jó útra tért (némileg, amennyire egy megrögzött, genetikailag kódolt betörőtől ez várható), és éppen puhafedelű könyveket olvasgat lopva a pult alatt kizárólag keményfedelű könyveket forgalmazó antikváriumában – szóval, ha van olyan olvasó, aki nem találkozott még ezzel a végtelen humorral megáldott figurával, aki valahogy mindig lehetetlen helyzetbe kerül, akkor mindenképp kerítsen rá alkalmat. Én a szülői otthon ponyvái között találtam rá anno Lawrence Block A betörő, akit szekrénybe zártak (1978) című regényére, és mit sem tudva, az Albatrosz sorozat egy darabjaként kezdtem olvasni – de Block regényeit azóta is a kedvenceim között emlegetem. Így persze már jó ismerősként üdvözöltem Bernie-t, akinek Kipling egy förtelmes kötetével gyűlik meg a baja – pontosabban azokkal, akiknek erre a kötetre fáj a foguk.

Csakhogy a sztori azért nem ennyire egyszerű, és az is kiderül, hogy a könnyed, laza humor, kifinomult betörési filozófia mögött igencsak szükség van a leleményre és az ész folyamatos járatásra. Ugyanis Bernie egy olyan nemzetközi szélhámosságot leplez le (emlékezzünk: csak azért, mert valaki nem átalotta belekeverni az egészbe) a könyv végére, hogy a rendőrség sokat próbált emberei is csak pislogva figyelik az okfejtést. Block könyve (nem csak ez egyébként) krimiként és intellektuális humorforrásként is megállja a helyét, mert amellett, hogy kitűnően szőtt cselekménnyel örvendezteti meg az olvasót, ami egyszerűen már önmagában is letehetetlenné teszi a könyvet, még hihetetlen humorával, kedvességével is csábít. Nem beszélve magáról a (fordításban is többnyire jól működő) nyelvezetről, ami az angol humor és az amerikai hard-boiled beszólások okos ötvözete! No és a végén még Immanuel Kant is rövid, ám meglehetősen fontos szerephez jut. Kell ennél több?!

Standard