film

Iparos kémkedés

Kettős játék A vicces-iparikémkedősnek szánt Kettős játék című dolgozat elég nagy svunggal indít, hiszen a sztárparádé, amelybe kitűnő színészek is keveredtek, valamint a gyártás szintjén is felvonultatott nagyágyús arzenállal így is kell, és valóban, az első néhány perc, valamint a groteszkül előadott főcím el is hiteti a nézővel, hogy itt valami nagy dobás készül: csavaros sztori, ütős dumák – de aztán úgy az első fél órát követően az óráját nézi az ember, hogy vajon meddig tart az egész. A történet önmagában kitarthatna 120 percig, ám a megvalósítás arról tanúskodik, hogy egy ügyes vágóval felvértezve ezt bizony 80 percbe sűrítve kellett volna tálalni. A sokat emlegetett ritmus ugyanis mintha teljesen elkerülte volna az egyébként nem a semmiből érkező Tony Gilroy figyelmét, és mintha néha ráaludt volna a vágóasztalra, hogy aztán felriadva implementáljon egy kis akciósabb részt is – ettől azonban olyannyira hullámzó lett a cselekményszövés, hogy a végére már a legabszurdabb szövegelemek sem tudják felvidítani az embert. Áœdítően vicces lenne maga az alaptéma, miszerint a sok kenőcs meg testápoló titkait egymástól szigorúan titkos kémhálózatok segítségével lopkodó iparosok egy Bánfi hajszesz receptjével világot készülnek váltani, és persze mekkora nem mindegy, hogy melyik cég jön ki ezzel hamarabb – de ezt az abszurd vonalat sajnos nem sikerült a kémfilmes kellékekkel olyan szinten ötvözni, hogy valami nóvum is keletkezzen.

Clive Owen és Julia Roberts kettőse egy kevésbé akciós Brangelina Mr. & Mrs. Smith páros, csak az a gond, a bizalmatlansági tényezőt itt nem sikerült kellő szinten aktiválni, így elég zavarosra sikeredett a párocska viaskodása. A csattanó felépítése sem sikerült: valójában ugyebár csak akkor lehet igazán csattanóról beszélni, ha alaposan, következetesen felépített az odáig vezető út – ehelyütt azonban a végkifejlet egy jelenet csupán a többi közül, ráadásul még csak nem is a legfrappánsabb. Kár a kitűnő színészekért (pl. Paul Giamatti vagy Tom Wilkinson), bár nyilván az volt a cél, hogy bemutassák, hogy lehet nagyobb összeget filmnek álcázva lenyúlni a stúdiótól. Ennek a filmnek egészen bizonyosan senki nem fog küzdeni-kémkedni a receptjéért.

Standard