blog

Intelligens hallgatókat az egyetemekre!

Ez is lehetne a jelszó – a hangsúly pedig természetesen az “intelligens”, amit az IQ-val lehetne mérni, és aki nem éri el a minimum 115-ös intelligenciahányadost, annak nincs is semmi keresnivalója a tudomány templomában – legalábbis a hírhedt konzervatív amerikai politológus, Charles Murray szerint, aki ezen ötlete előtt már sikeresen “örvendeztette” a közvéleményt évekkel korábban is. A Metazin számol be legújabb botránysorozatáról, amelyet most oktatáspolitika terén követ el a Wall Street Journal-ben. A jó amerikai politológus korábban arra ösztökélte az ösztökélhetőket, hogy mivel szerinte az intelligenciahányados genetikai természetű, vagyis örökletes, ezért fejezzék be a mindenféle alacsony társadalmi rétegek (nyilván mind alacsony IQ-jú…) támogatását, hiszen a jövőben úgysem ők fogják előre vinni a társadalom és a gazdaság szekerét, és figyeljenek oda arra, hogy csakis a megfelelő IQ-val rendelkezők jussanak támogatáshoz, hiszen nekik van rá szükségük igazán (és ebből majd a társadalom is profitál). Ici-picit “tudományos rasszista”, és hála az égnek ezt a kifejtést követően hangosan a tudtára is hozták – na nem mintha ez valamit is változtatott volna Murray gondolkodásmódján.

Szóval azt javasolja most Murray, hogy mivel oly sok a tehetségtelen és semmirekellő, egyenesen ostoba egyetemi hallgató (akiket alapképzésekre tömegével vesznek fel), szűrjék ki az igazán tehetségeseket IQ alapján, a többit meg felejtsék el.

Egy szociológia, pszichológia, közgazdaságtan, történelem vagy irodalom BA valójában nem bizonyítéka semmilyen szaktudásnak. Csak arra jó, hogy segítse a munkaadókat – a diplomások képességeiről és teherbírásáról ugyanis sokat elárul, hogy melyik egyetem alapképzésén szereztek diplomát.

Álláspontjának kifejtésében arra hivatkozik, hogy a hallgatóság többsége súlyos olvasási (szövegértési – teszem hozzá halkan) nehézségekkel küzd (eddig talán még egyet is értek), és a bajok igen korán, még az általános iskolai években gyökereznek, de méginkább örökletesek… Merthogy hogyan is várhatnánk el egy IQ-nindzsa szülő gyermekétől, hogy villantson… Na itt kezdődnek az érvelés alapvető bukfencei persze, IQ-stól, genetikástól, és társadalomismeretestől. Ugyanis itt egy nem is bújtatott társadalmi elit kinevelését hirdeti a politológus, akik majd szépen visszavezetik a társadalmat a “helyes útra” (jaj, mi is lehet az a fentiek ismeretében?), akik majd “értik”, mitől döglik a légy, akik fejében koncentrálódik a tudás, és akik nyilván majd tudják is, mit lehet ezzel a tudással kezdeni.

Amerikában az a jó, hogy le lehet ilyeneket írni, meg is jelenik, és szerencsére nem olyan fásultak, hogy egyből óriási vitát generáljon. Mert ez a lényeg! A jelenség, mármint az alapképzés “futószalag” jellege és a tömegével kibocsátott diplomások, valamint az olvasási nehézségek egyre nyilvánvalóbb térnyerése nálunk is égető probléma. Murray javasol egy megoldást – olyat, amilyet persze csak ő javasolhat, és nyilván fel is kell szólalni ellene. De a felszólalás akkor ér valamit, ha alternatívát tud felmutatni, érvekkel alátámasztva. Nem kétséges, hogy hamarosan több válasz is érkezik majd Murray cikksorozatára. Kérdés, hogy nálunk mikor érik meg arra a téma, hogy valós társadalmi vita alakuljon ki róla. Nem kétséges… sajnos…

Standard

Intelligens hallgatókat az egyetemekre!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Attól, hogy szélsőségesen konzervatív, még igaza lehet. Főleg Magyarországon probléma ez, a tömegképzés miatt hihetetlen, hogy milyen arcokat vesznek fel egyetemekre, meg főleg pár gagyi főiskolára. És sokan nem is hullanak ki = a diploma értéke lassan a 0-hoz fog közelíteni.

  2. Hát, ha szerinted is az öröklődő IQ szerint kellene az egyetemeken a felvételiket szabályozni, akkor elszomorítasz… egyrészt maga az ötlet hülyeség, másrészt nem működne (mert hiába alacsony az IQ, ha a találékonyság a maximumon van – bármilyen rendszert ki lehet játszani, vagyis ez sem garancia), harmadrészt pedig éppen azért van/lesz az MA, hogy ne legyen értéktelen az egész. A BA első blikkre valóban “tömegtermelés”, de egy idő után elvileg (már megint az optimizmus… igazad lehet…) a munkaerőpiac szabályozza a kérdést: vagyis már a BA-re sem megy az, aki X munkát szeretne végezni, mert egyenesen eltanácsolják, mondván, nem kell nekik BA. Lesznek olyan állások, ahol meg azt mondják, BA kell, magasabbal vagy alacsonyabbal szóba sem állunk. Stb. Na persze ez ideális eset, és a hazai viszonyokat ismerve számolj rá egy évtizedet (majd a kapott eredményt szorozd be tetszőlegesen…).

    re: spamszűrő – nem konzervatív ő, csak szigorú 🙂

  3. [quote comment=”42″]a diploma értéke lassan a 0-hoz fog közelíteni.[/quote]
    szép dolog a jövőidő… ezek szerint nem csak én vagyok optimista?

  4. Nóra szerint:

    Jelen állás szerint – és most ebből nagyon toppon vagyok, mert ugyebár, Zoli, megbundáztam a Pepszimet és pont az intelligenciát húztam – szóval, jelen állás szerint nem bizonyított, hogy örökletes vagy sem az intelligencia. Tanulmányok szerint két faktor játszik közre: a genetika és az oktatás. Mr. Murray bizonyára csak a mondat elejét olvasta el, és lemaradt az olvasás (vagy szövegértés?) során az “és az oktatás” részről. Olyan ez, mintha arra próbálná a tézisét építeni, hogy “A szúnyogok nagy emlős állatok” csak azért, mert a mondat vége lemaradt, miszerint “vérét szívják”. 🙂

    Optimista lévén (üdv a klubban fiúk, lányok), én sem hiszem, hogy a 0-val egyenlő a diploma, és nem is szeretném hinni, hogy a jövő idő valaha jelenné válhat. A BA/MA rendszere pontosan erre a problémára hivatott megoldást hozni. Mivel a hallgatói látszámot nem lehet csökkenteni, és valljuk be, egyik egyetem sem érdekelt abban, hogy csökkentse a felvett diákok számát, miután fejkvóta után kapják a lovettát, így valami mást kellett kieszelni, és erre pont jó volt a BA/MA. Illetve, elméletileg jó, gyakorlatban majd meglátjuk.

    Egy jó két évvel ezelőtt a Népszabadságban volt egy cikk, ami pont erről szólt. Az volt a címe, hogy “Hányasra parancsolja, diák úr?” Most néztem az archivumban, de úgy néz ki, nincs benne, nekem viszont le van mentve a gépre. Ha érdekel, átküldöm.

  5. Á“, köszi! Számomra a lényeg ebben nem is az, hogy örökletes vagy sem az a fránya intelligencia (a szülők tuti igennel szavaznának, a gyerekek meg nemmel…), hanem hogy ez alapján előre ne döntse már el senki, hogy kiből mi lesz (lásd Gattaca és egyéb finomságok filmtörténetileg). Szóval ne legyen az IQ szellemi Taigetosz, csak mert épp a tudomány (még ha csak a mondat első felét is olvassa Murray) éppen így vagy amúgy gondolja.

    Olyan ez, mint a Különvélemény: a prekogok már előre tudják, mit fogsz tenni. Itt pedig Murray-prekog és tsai. előre látni vélik, ki mit fog tudni. Na ez zavar engem, de nagyon. A többi tőlem akár öröklődhet is… (mert a hülyeség egy bizonyos tudós álláspont szerint biztos, hogy örökletes… vagy nem? vagy nem mindegy?)

  6. Nóra szerint:

    Hát ne is mondják meg… egyébként ez valahol nem lenne alkotmánysértő?

  7. Á“, na itt jön a szövegértés igazi haszna: már ahhoz, hogy ilyet kérdezz, kell valaminek motoszkálni… 🙂 de biztos, hogy ez IQ kérdés?

    Ahogyan a jó Murray elővezeti a problémát, tuti alkotmányt sért, de maga az eljárás…? Ki tudja. Ahogy sokszor látjuk, minden csak megfogalmazás kérdése… és akkor megint a szövegértésnél vagyunk…

  8. Madza Gomez szerint:

    Az IQ nem örökletes, hiszen szüleid rendkívűl intelligens emberek!

  9. Cukorka Mátyás szerint:

    Sajátos néminemű tapasztalatra támaszkodva arra jutottam, hogy különösebb értelemben nem is értek egyet a mai mérési módszerekkel, gondolok itt arra, amely szerint annyival (hogy pontosan hány IQ ponttal, azt talán még a tesztek létrehozói sem tudják, nem hogy mi, halandók) hülyéb az a tesztoldó, aki nem tudja, mi az a praliné, így óhatatlanul nem tud megfelelni egy/az adott kérdésre. Persze, találni ennél sokkalta meredekebb feladványokat is. A felvételi eljárási metodikán mindenképp szükséges volna bizonyos fokú otromba és radikális változtatás, vitatni kár, a legegyszerűbb beavatkozásnak az IQ kidekázása tűnik egyesek szemében. Ami az egyetemeket illeti, vagyis azt a Murrayt túl kellene látni a hagyományos értelembe vett intellektus ügyén, akkor talán lenne esélye annak is, aki a teszten csak 114-es intelligencia hányadost prezentált.

  10. egyember szerint:

    25 évig tanítottam “felül”. Ágy talán van némi tapasztalatom. Az IQ -t nem tartom alkalmasnak arra, hogy ennek alapján dönteni lehet(ne) arról, hogy valakiből mi lesz (akár diplomával, akár anélkül). Einstein nemcsak matematikából volt gyenge (állítólag) középiskolában, de nagy valószínüséggel IQ teszten sem lett volna sikeres. Mégis lett belőle valaki …
    Valaha (régen, amikor az IQ teszteteket kezdték favorizálni) néhány évig magam is próbálkoztam korrelációt keresni/találni a hallgatóim
    tanulmányi/szakmai eredményei és IQ teszteredményei (már akik vállalkoztak a “megméretésre”) között. Gyakorlatilag eredménytelenül.
    A “tömegtermelés” következményei (hátrányai?) mindenütt jelentkeznek (mondhatni: óvodától az egyetemig). Szerintem ez elkerülhetetlen a mai gazdasági-társadalmi viszonyok között (ezek folyományai? én nem tudom eldönteni, egyszerűen tudomásul veszem).
    Szelektálni a felhasználóknak kell(ene). Itt viszont túl sok “zavaró” tényező játszik közre és ezért lehet “karriert” létrehozni semmivel (is).

  11. Nóra szerint:

    Ez így égő, hogy nem én találtam meg… :)) Nehogy komolyan vedd nekem! Na, de köszi, hogy közszemlére tetted. Olvassa mindenki kritikusan-intelligensen. 🙂

  12. karika szerint:

    Ki tudja megmondani melyik nagy ember mondta – A lét határozza meg a tudatot .
    Jelen esetben az egyetemek minden hülyét felvesznek mert
    per főre kapják az állami támogatást .
    10.000 egyetemista x többezer forinttal .
    Ha csak ezer okos gyerek tanulna mi a fenének kellene 1000
    oktató egy egyetemre ?
    A fenti idézet tulajdonosának szobrait kidobták a szemétbe
    de amit mondott ma nagyon aktuális .

Hozzászólások lezárva.