blog

Indiana Jones típusú találkozások

Indiana Jones Van az úgy, hogy az ember annyira el akarja mondani a másiknak, hogy mi az ő vesszőparipája, hogy mindent alárendel a kommunikációs csatorna nyitva tartására, és valamiért egyre inkább úgy érzem, hogy szeretett Spielbergünk is ugyanazt a filmet, a Harmadik típusú találkozások című örökbecsű klasszikust próbálja újra meg újra leforgatni, hátha végre felébred az emberiség. Mostanra azonban annyira belekeveredett saját mániájába, hogy a filmtörténethez hozzáadottt karakterei és munkái is kezdenek nevetségessé válni – ennek a legutóbbi áldozata szegény Indiana Jones, akinek legújabb kalandját nagyon várta a közönség, aztán meg… hát, ezt kapta. Egy ufó koponyát, illetve mindjárt egy tucatot, mert ugye valahogy vallási-mitikus síkon kell tartani Jones szupermenkedéseit, és ugye volt itt már minden ezzt megelőzően, az ufós ősök meg már úgyis be lettek mutatva számos filmben (Csillagkapu, Ötödik elem, hogy mást ne mondjak, tiszta DÁ¤niken az egész), hát itt volt az ideje, hogy kiderüljön a majákról is, miféle tőről fakadtak. A baj csak az, hogy a mindig játékos Spielberg már maga sem igazán tudja, mit kezdjen ezzel az egész közlendővel, és ahelyett, hogy a Jones-szériára jellemző könnyed humorral és önreflexív mozzanatokkal beérve elmondana egy jó kis mesét, bizony önmaga paródiájává válik az egész film, és a néző csak feszeng, és feszeng.

Szokták mondani, hogy a folytatásoktól mentsen meg a filmipar istene, de épp a Jones-szaga volt az egyik ellenérv, hiszen igazából az eddigi részek kifejezetten élvezetesek voltak, ügyes munkák egytől egyig, műfajuk gyöngyszemei, hogynemondjam. A klisék ismétlése egy ilyen sorozatban elkerülhetetlen, de érdekes módon eddig inkább várta az ember, hogy ismétlődjenek jellegzetes Jones motívumok, ismerős-de-mégis-más érzést keltve – ettől működött az egész vircsaft. Spielbergnek most ezt sikerült tökéletesen lenulláznia: az egész történet egy túldimenzionált búcsú Harrison Fordtól, akinek Indiana-figurája végre beteljesíti a narratív zárlat végzetét, és lehúzza a rolót. Sajnos azonban ott a folytatás ígérete, és már előre rettegek attól, hogy Spielberg komolyan gondolja. Bár az is lehet, hogy szimplán ufó, és saját koponyájához intézett egy látványos ódát. Mindegy, csak szembe ne kerüljek vele többet…

Standard

4 thoughts on “Indiana Jones típusú találkozások

  1. sharkfur says:

    ilyenkor rajtam kívül másban is olyan érzés támad, mintha egy stabil darabkát teljesen leromboltak volna a lelke mittoménmelyik bugyrában? De tényleg…I.J. olyan volt amilyen, úgy nőttem fel,hogy a filmek olyanok, amilyenek, egy kupacba tudtam őket tenni…és kész. És egy egész stabil kis pontocska volt ez egészen kb addig, amíg nem gyütt a kristálykoponya. Ez legalább olyan,mintha Győzike hirtelen hasznos és intelligens tagja volna a társadalomnak. Mekkora törés lenne már? minden eddigi tapasztalatot át kellene húzni alkoholos filccel. Legutóbb az okozott ekkora törést, amikor közölték velem, hogy a gumicukrot csontvelőből csinálják..tenkjú szpilberg bácsi…számíthatunk egy Alien vs Predator vs Indiana Jones-ra is?

  2. Raphael says:

    Ugyan már! Itt mindössze arról van szó, hogy három öregúr összeállt nosztalgiázni (Ford, Spielberg és Lucas), és kb ennyire is futotta. Az egész ufo téma meg Lucas maniája, tessék megnézni a werkfilmet – szegény Spielbergnek aligha van köze hozzá, hacsak nem az, hogy nem mondott elég erélyes nemet.

  3. Maradjunk annyiban, hogy Mr. Spielberg nem is akart nemet mondani… és akkor tessék még hozzávenni a filmográfiáját is: na, ki a nagyobb ufós?

Comments are closed.