blog

Illedelmes írás, kódváltás, közírás – Nádasdy Ádám

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisvárosi gimnázium, ahol egy eladdig helyesírásbajnok diák apja szülői értekezleten értesült arról az igen elszomorító tényről, hogy – bár erről az ellenőrzőből nem értesült – gyermeke helyesírása aggasztó tendenciát vett fel: nevezetesen approximálja a zérust. Vagyis béna, nem tud helyesen írni. Nosza az atyai szigor szóban forgó diákot rögvest nulladik órai korrepetálásra zavarja, aminek nem is marad el az eredménye: már az első foglalkozást követően szputnyikokat megszégyenítő röppályával ívelt az ötös felé az értékelés… A megtörtént esemény kulcsa persze a tanárnő memóriája, amely furcsamód két Zoltánt kevert éppen.

De hogy mi is a helyesírás, és vajon érdemes-e állandóan sárgalapokat osztogatni, ha vélt vagy akadémiai valóságában létező helyseírási szabályok megszegésével, sőt, áthágásával találkozunk, arról Nádasdy Ádám véleménye lesz mostantól a mérvadó. Mert Nádasdy hihetetlen finoman, érthetően, megalapozottan válaszolgat elsőre furcsának, talán eleve elvetendőnek vélhető kérdésekre és problémákra – most éppen új kötetének megjelenése alkalmából. Ha valakinek a Modern Talking-ról nem feltétlenül csak Dieter Bohlen jut eszébe, akkor tudja, miről is van szó. Több ilyen tudós közszereplőt MOST!

Standard