film

Igenemberek, igen, emberek!

Nem, nem a Jim Carey-féle vígjátékról van szó (csak hogy nemmel indítsam a csupa igenes bejegyzést), bár komikus elemek jelen esetben is nagy számban fordulnak elő, ám kicsit karcosabb formában. A Yes Men duója (őrült, de igazán szeretni való figurák) világméretű médiahackelést folytatnak, őrült hoax-okat dobnak be, mindezt pedig azért, mert elegük van a képmutató, profitorientált, az embereket eltipró üzleti-gazdasági magatartásból. Nem, nem Michael Moore epigonok ők, egyrészt finoman adagolják az ideológiát, sokkal inkább a józan ész diktátumait sorolják, és az emberséget helyezik előtérbe – ezzel magyarázzák az óriásvállalatok és államszervek elleni fellépéseiket. A fellépések pedig igen nagyot szólnak, minthogy minden esetlenségük mellett is fantasztikusan kreatív srácok az Igenemberek, akik ártatlan arccal égbekiáltó baromságokkal igyekeznek cukkolni a közönséget – aztán ők döbbennek meg leginkább, amikor a nyilvánvaló hülyeségről szakemberek elkezdenek okosakat mondani, elkezdik komolyan venni a sületlen innovációkat, magukévá teszik az ellenük irányuló, saját ostobaságukat kifigurázó ötleteket.

A The Yes Men Fix the World című összeállítás csupán néhány nagyobbat szóló hack láncolata, kedves humorral összefűzött epizódokkal, amelyek közös nevezője a Dávid kontra Góliát küzdelem, melynek folyamán a valóság Dávidjai nem is tudják, hogy ál-Dávidok veszik kezelésbe az ügyeiket. Ott van például a bhopáli katasztrófa, amelyről itthon talán nem is nagyon hallottunk, pedig a világ más tájain elég sokat beszéltek róla, amikor bekövetkezett. Az igazi “Brüno-meets-Moore” akció során a Dow cég szóvivőjeként mutatkozik be egyik igenemberünk, és bejelenti, hogy több év elteltével végre veszik a fáradtságot és kártalanítják a pórul járt indiai embereket, akik rendesen megszenvedték a történeteket, sőt, generációkon át fogják még nyögni a katasztrófa hatásait. A BBC azonnal le is csap a sztorira, és hamarosan a világ minden vezető hírműsora a bejelentésről beszél – a Dow pedig innentől kezdve nem tud jól lépni, egyszerűen bármit tesz, csak ront a helyzeten. Gyorsan tagadják is a bejelentés hitelességét, amivel persze saját részvényárfolyamukat is sikeresen megtiporják – szép leckét kaptak. Ez csak egy az Igenemberek ötleteiből, és még csak nem is a legdurvább, ugyanis a narratíva úgy építkezik, hogy arra jönnek rá, egyre durvábban, egyre nyilvánvalóbb és épületesebb ökörségekkel kell előállni ahhoz, hogy felfigyeljenek rájuk, és így rá tudják irányítani a figyelmet a társadalmi problémákra, amiket könnyű szerrel ki lehetne küszöbölni, de valamiért senki nem tesz semmit (szerintük persze a profitorientált kapitalista cégek a hibásak).

Mindenképpen érdemes megnézni a dokumentumfilmet, mert egyrészt eszméletlen szórakoztató, másrészt nagyon elgondolkodtató, mégpedig anélkül, hogy az ember szájába rágná a mondanivalót, netán propagandisztikus jelleget öltene az egész vállalkozás. Ehhez persze hozzájárul a két karakter gyakran megnyilvánuló öniróniája, az, ahogyan emberi oldalról közelítik a problémát, és az, ahogy megmutatják, a jó ügyekért egészen vicces módon is lehet küzdeni. Mivel ők maguk kérik a nézőket, hogy terjesszék a filmet (Creative Commons licensz alatt), így mindenkit arra buzdítok, hogy sürgősen töltse le ezt a ritka dolgozatot – vagy nézze meg itt!

Standard