blog

iCamp – online közösségi tanulmányok

Az Agent Portal számol be arról az EU-s kezdeményezésről, aminek célja, hogy a diákok/hallgatók tanulást elősegítő, szakmai blogjait illetve online rendszereit összekapcsolja, így egyrészt erősítve a kollaborációs lehetőségeket, másrészt pedig tovább bővítse nemzetközi viszonylatban. A beszámoló szerint

A 2005 októberében indult és az idei év végén befejeződő iCAMP (Intercultural Learning Campus) projekt – melyben tucatnyi felsőoktatási intézmény vesz részt – rendeltetése e blogok és közösségi szoftverek virtuális együttműködés-alapú tanulókörnyezetben (infrastruktúrában) történő közös nevezőre hozása úgy, hogy nem számít, ki hol tartózkodik éppen, és milyen hálózati rendszert használ.
(Forrás: Agent Portal)

Az iCamp célja a jelenlegi oktatási szoftverek struktúrája és a közösségi hálózati logika közötti szakadék áthidalása és persze felszámolása. Magyarországon ez a projekt nem fenyeget annyira – hiszen itt még az elearning és az online oktatási struktúra inkább csak véletlenszerűen, kidolgozott országos stratégia nélkül van jelen – így összekapcsolásukra, az együttműködési hálózatok létrehozására maximum az utópia zsánerét tudnánk rábiggyeszteni.

Pedig az ötlet kézenfekvő, még ha a megvalósítás kicsit hosszadalmasnak, körülményesnek és – éppen a projekt szellemével szembemenve – központilag szabályozottnak tűnik is. Azt mondjuk nem értem, hogy az elmúlt három évben miért nem sikerült áttörést elérni, főleg egy olyan online környezetben, amely kifejezetten a közösségi hálózatok virágzását hozta el az elmúlt években, de nyilván azért lehet ez így, mert egy uniós iCamp Space integrációját vizionálják a projekt vezetői ahelyett, hogy a már meglévő infrastruktúrát és hálózatépítő rendszereket és technikákat alkalmaznák. Pedig a projekt tervezésénél kimondottan a blogokra alapoztak, ezek képeznék alapját a közösségi rendszernek, amelyekhez aztán mindenféle visszacsatolási és egyéb projektkövető megoldások kapcsolódnak illetve integrálódnak.

Egyelőre a harmadik tesztelési fázis tart, de a siker csak akkor garantált, ha az oktatók ugyanúgy magukévá teszik a technikai környezet kezelésének csínját-bínját, valamint eléggé motiváltak az egész rendszer működtetéséhez. Csak annyit tennék ehhez hozzá, hogy hazai környezetben kicsit még mindig sci-fi jellege van az elképzelésnek, és nem vagyok biztos abban, hogy ez csak az oktatókon múlik. Egyszerűen kulturálisan nem együttműködésben rejlő munkamorálra vagyunk kódolva, amin persze sürgősen változtatni kell, ha talpon akarunk maradni. Nem csoda egyébként, hogy a tesztüzemben résztvevő 10 ország között nem találjuk ott Magyarországot…

Standard