blog

Húsvéti buszozás

Ha valaki arra szánja magát, hogy busszal távozzon sietve lakhelyétől lehetőleg távolra a locsolkodás és járulékai, vagyis maga az ünnepi felhajtás elől, akkor kétszer is gondolja át, mert könnyen lehet, hogy például országunk vezető busztársasága éppen idegölés gyakorlatot végez, minden jel szerint jobb dolguk nem lévén. Nem kis színészi képességre (és nyilván évtizedes gyakorlásra) van szükség ahhoz, hogy egy utaztatással illetve személyszállítással foglalkozó cég emberei őszintén meglepve tapasztalják, hogy egy hosszú hétvégére eső ünnep kapcsán hirtelen akár triplájára nő a forgalom. Ahhoz pedig már mesterfokozat szükségeltetik, hogy ugyanezen harcedzett szakemberek ájulást mímeljenek, amikor az agyvizét éppen felforralló utas megérdeklődi, ugyan megyen-e mentesítő járat, miután a busz belterébe már így is háromszor annyi utas préselődött be, mint szabályos lenne.

Sejtem én, a kulcsszó a megszorítás, vagy egyszerűen az, hogy nem kívánkozik több sofőr bérét fizetni, még akkor sem, ha a már mindennapossá vált járatritkításos időkben talán várható az is, hogy a megmaradt járatok kihasználtsága túllépi a maximumot is. De az már a józan profitorientáltság ellenében szól, hogy ha csütörtökön eladják az összes szombatra szóló jegyet, szombaton a járat indulása előtt, látva a felgyülemlő tömeget, nem indítanak még legalább egy buszt: plusz bevételtől esnek el ugyanis. Az utasok biztonságát és kényelmét most hagyjuk, nem abban az országban élünk, ahol ez valaha valakit izgatott volna.

Amikor aztán az élénk színűre pingált hölgy végigpiruettezik a szitkozódó utasok és a tehetetlen sofőrök által alkotott szigetek között, hihetetlen logisztikai ötletek bukkannak elő. Például: azok, akik már felszálltak a buszra, maradjanak csak, akik nem, azok közül X helységbe utazók menjenek Y buszhoz, ahol majd ő szól a sofőrnek, hogy mégsem arra menjen, amerre eredetileg tervbe volt véve, majd kanyarodjon Z település felé, hogy találkozzon az eredetileg célirányba tartó busszal, ahonnan addigra vélhetőleg leszállnak annyian, hogy az Y buszon utazók közül vissza tudnak szállni azok, akik eredeti, távoli céljuk felé igyekszenek. Egy ideig lehet követni, de lehet, hogy egyszerűbb, hogy ha volános idegenvezetőnket, fő megmentőnket, a személyszállítási logisztika (ha van ilyen) úttörőjét követjük (nyilván ezért oly harsány a hajszín – most beugrott! Micsoda ötlet!) – birkanyáj effektus, de működik.

Már csak el kellene indulni. Végtére is éppen háromnegyed órával vagyunk a kiírt indulási idő után. Valószínűleg éppen egy szervízből visszarendelt ó-ikarust kaphattunk, mert gépi-záróizom-elégtelenségben szenvedett szegényke: a hátsó ajtó néha önálló életre kelt… menet közben persze, mert úgy izgalmasabb és látványosabb. Vadkeleti utazáshoz dukál némi akció is: baleset miatt a mentesítő módosított útvonalát is sikerül módosítani… Vártam, hogy a húsvéti képzavar-kavalkád is előugrik egy harmadik mentesítő járatból, vagy legalább bennünket megelőzve a hátsó ablakot képernyőnek használva a nyuszi, a tojás, a csibe, a bárány és persze a színes hajú (diszpécser?-)logisztikus hölgy nyelvet öltögetve röhög rajtunk, hogy ismét sikerült kísérleti alanyt kreálni belőlünk. Nagy népi hurrá! Csak nehogy utolérjük őket locsolkodás ürügyén.

Persze a lényeg, hogy mindenki épségben elérte útja célját. De feledékeny nép a magyar (plusz a szükség…): az ünnep végeztével ismét buszra száll…

Standard

Húsvéti buszozás” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nóra szerint:

    Fura, de tendenciának tűnik, hogy a fentiek (nem transzcendentális értelemben) arra játszanak, hogy az embereknek minél kellemetlenebb legyen. Távol álljon tőlem, hogy politizáljak, de csak egy gondoltat.
    Miért van az, hogy ha az ember egészségi defektus miatt (a mostmár neki kijelölt) kórházba/klinikára kényszerül bevonulni és (a szintén neki kijelölt, ti. ügyeletes) orvos elé járulni, akkor abból az első és legkézenfoghatóbb “élmény” a kényelmetlenség? Ez egészen biztosan a “sárga köves út” a többbiztosítós rendszerhez. A héten nekem is volt egy hasonló buszos élményem, volt is felháborodás rendesen, hogy kétszer annyi ember száll fel, mint amennyit a busz max. be tud fogadni. És akkor előjött a logisztika, hogy aki Szegedig akar menni, az a busz végébe, aki nem Szegedig, az a busz közepébe, aki meg ripszropsz leszáll az meg álljon már 30 kilométert, legyen olyan drága, és ó pardon, de fizesse is már ki, hogy állhat és dülöngélhet. Persze, kiegészítő járatot minek indítottak volna?! Még a végén kényelmes lett volna… Azért úgy elgondolkodtam, hogy lassan a tradícionális busztársaságok járatai mellett várható, hogy meg fog jelenni néhány magán is, és akkor kellemesen, bár rendesen ráfizetve, az utas mégiscsak normális körülmények között fog eljutni A-ból B-bé.

  2. Zsanett szerint:

    Kinek is ne lenne valamilyen szaftos utazós sztorija? Én most csak a legfrissebbet osztanám meg. Ha jól gondolom, ez a következő vonatos történet párhozamosan zajlott Nóra buszosával. A történet tehát a székesfehérvári állomást és MÁV-rendszert dícséri…khm. Történt ugyanis, hogy miután szépen kinéztük az elvirán a legmegfelelőbb utat Székesfehérvár-Békéscsaba között (minő szerencsés, aki ezt az utat megteheti!)és még időben kiértünk a pályaudvarra, ahol a jegyeladó hölgy duzzogva kitöltötte a számlát, a útbaigazító tábla szerint a 2-es vágányon indult a pesti lassú, de mire fellépcsőztünk, bemondták (még szerencse), hogy, inkább az 5-ösről. Lóhalálában, az utolsó percben felmásztunk a vonatra. A szomszédul választott bácsi közölte, hogy kár, hogy erre szálltunk, mert ez minden bokorban megáll (de tényleg!) és a másik, ami két perce! ment el, eleve a Keletibe suhant, ahová így át kellett bumlizni. Ebben az egészben az a szörnyű, hogy a net, ami a segítségünkre kéne legyen, a legfontosabb infót nem közölte, fel se hozta lehetőségként, hogy az ugyanabban az időben induló, valamivel hasznosabb időkihasználtságú, és eredeményesebben célbaérő vonattal menjek.
    Ez persze, egy egészen apró dolog. Végülis, már meg se lepődök.

  3. […] kell nekem, minek utazgatok pénteken, ha történetesen tizenharmadikára esik. A múltkor húsvéti üdvözletemet küldtem a Volánbusznak, és szépen csendben bezzegeletem, hogy a MÁV milyen szépen felkészült a […]

Hozzászólások lezárva.