digitális, folyóirat, web

Hogyan telepszik rá a nyílt hozzáférésre az üzlet

Az AMERICANA – E-Journal of American Studies in Hungary már elég keresett és olvasott ahhoz, hogy konkrét piaci értéke is legyen, értékes és értékesíthető felületté vált az évek során. Annak idején minden különösebb vacillálás nélkül a nyílt hozzáférést választottuk modellként, hiszen annak ellenére, hogy hittünk a sikerben, azt is láttuk, hogy egyrészt ahhoz, hogy egy ilyen niche termékből pénzt csiholjunk, nagyobb és szervezettebb apparátusra és háttérre lenne szükség, másrészt néhány éven belül úgyis ez lesz a trend, és az előfizetős, zárt rendszerek kénytelenek lesznek változtatni, ha talpon akarnak maradni. Sokan naivnak, gyerekesnek képzelték a koncepciót, el tudom képzelni a kaján vigyort, amit olykor-olykor el is eresztettek, de mára azt mondhatjuk, hogy szinte hajszál pontosan beigazolódott az elképzelés: az Egyesült Államokban már olyan szintű presztízse van a minőségi nyílt hozzáférésű kiadványoknak, hogy több vezető tudós kizárólag ilyen folyóiratokban vállal peer-review-t, vagy megjelenést. Mivel egyre több intézmény kényszerül megszorító intézkedésekre, így a legtöbb esetben az egyébként hihetetlen összegeket bezsebelő tudományos folyóirat kiadók termékei az elsők, amelyek lekerülnek egy-egy könyvtár polcáról (hogy mennyit kaszál egy-egy kiadó, elég belegondolni abba, hogy több helyen a szerzőtől is kérnek pénzt, majd az előfizetőtől is), és egyre többen az online folyóiratok, illetve repozitóriumok felé fordulnak. Ennek egyenes következménye, hogy egy új üzleti modell ütötte fel a fejét nemrég.

Már a második ilyen cég keres meg bennünket: a szolgáltatás lényege az, hogy egy portfólióba teszik a nyílt hozzáférésű folyóiratokat, amiért természetesen, a csomagban foglalt extra tevékenységek – promóció, marketing, dizájn, stb. – fényében nekünk egy bizonyos éves díjjal kellene beszállni, majd ők mindezt eladják elsősorban egyetemi könyvtáraknak, nyilván jóval a folyóirat-beszerzési kiadások alá kalkulálva az összeget. Ahhoz persze, hogy versenyképes legyen a modell, egyértelműen magasan jegyzett, megbízható, folyamatosan minőséget felmutató nyílt hozzáférésű folyóiratokra van szükség – akik viszont így éppen azt veszítik el, aminek szellemében megfogantak: innentől kezdve ugyanis a terjesztőn keresztül, többnyire előfizetési díj ellenében olvashatnák a tartalmakat. Mielőtt határozott nemmel feleltünk minden ilyen megkeresésre, nézelődtünk, és azt láttuk, hogy a jelentős, nyílt hozzáférésre felesküdött folyóiratok rendíthetetlenül kikosaraznak minden hasonló megfontolású házalót (akik egyébként, mint minden rendes házaló, nem értenek a negatív válaszokból, igyekeznek akár országokat átutazva is személyes találkozókat kérni, hogy duzzadjon a portfólió), így számomra nem világos, a marketing szövegeikben foglalt fantasztikus eredmények milyen valóságalappal bírnak, mindenesetre úgy tűnik, egyre több cég igyekszik rátelepedni a hosszan érlelődő open access sikerre. Persze nem csak folyóirat szintjén – jól látható, hogy e-könyvek, sőt, tudományos blogok is egyre inkább felvásárolható termékké válnak.

Ha én egy könyvtár vezetője lennék, akkor persze kényelmes megoldást nyújthatna egy ilyen csomag megvásárlása, amennyiben – teszem azt – akár 50%-os megtakarítást is el tudok érni. Viszont őszintén szólva elgondolkodnék azon, hogy ha egy embert alkalmaznék csak arra, hogy egy weboldalra gyűjtse össze az aktuálisan elérhető online nyílt hozzáférésű szaklapokat, e-könyveket, tudományos blogokat, publikációkat, lehet, hogy egyrészt egy jóval nagyobb csomagot tudnék összeállítani, másrészt saját, megbízható szakemberem rendszerezi és frissíti a gyűjteményt, harmadrészt saját adatbázist hozok létre – és most jön a trükk: ezt akár értékesíthetem is! Nem úgy, hogy korlátozom ezáltal a nyílt hozzáférést, és nem úgy, hogy ezért a folyóiratoktól pénzt kérek: csupán az értékesítésből lenne bevétel, és eleinte nyilván jóval kisebb, mint a fenti üzleti modellből, ám hosszú távon, presztízst szerezve, talán jóval stabilabb és értékesebb befektetésnek bizonyulna mindez. Ráadásul mindenki nyerne vele: a folyóiratok így a professzionális könyvtári rendszerbe is bekerülnének, megmaradhatnának nyíltaknak, hiszen semmi nem sértené a hozzáférést, a könyvtár egy saját kezelésű archívumot épít fel, amihez saját, már meglévő erőforrást használ, és még bevételre is szert tehet, az olvasó pedig örülhet, hogy nem össze-vissza keresgél a neten, hanem tálcán kapja az ingyenes, ám értékes tartalmakat. Ha ilyen megkeresést kapnánk, mi sem mondanánk nemet.

Standard