blog

Hogyan menedzseljünk egyetemet?

A kérdés manapság valószínűleg minden témában érdekeltet foglalkoztat, és nyilván mindig mindenki jobban ért hozzá, mint aki éppen csinálja – tudjuk, a fodrászokból és a taxisokból lenne a legjobb szövetségi kapitány… csak nekik soha nem adatik meg a nagy lehetőség. A viccet félretéve, komoly felkészültség és bizony jövőkép szükségeltetik egy piacra vetett egyetem felvirágoztatásához vagy egyáltalán életben maradásához (bár ha csupán utóbbi a cél, akkor veszett fejsze nyele…). Réka küldte át azt a New York Sun hasábjain megjelent cikket, amiben a New School és a hozzá tartozó Eugene Lang College felfuttatásáról lehet olvasni. Néhány megdöbbentő részletet emelnék ki.

A Eugene Lang 2003 óta 50 teljes állású oktatót vett fel, és a tervek szerint 2010-re még 175 új oktatóra lesz szükségük

Robert Kerrey 2001-ben huppanhatott az egyetem elnöki székébe – nem egy könnyed évecske New Yorkban. Mégis, az eltelt hat év alatt harminc százalékkal növelni tudta az intézmény hallgatói létszámát, miközben egyrészt 93,8 millió dollárról 232,2 millióra duzzasztotta a büdzsét, másrészt 198 milliót hajtott össze mindenféle ösztöndíj támogatására (ja, és nem ám a szokásos alumni alapból!), harmadrészt a tudományos megítélésen sem csorbított semmit az egész üzleti előrehaladás – sőt. Ášj fakultások, kutatási területek bukkantak fel, nem utolsó sorban szem előtt tartva a szűkebb pátria, New York jövőjének igényeit. Mielőtt valaki menő, trendi és a közvélekedés szerint jól fizető szakok burjánzására gyanakodna: kérem szépen, bölcsészettudományokról beszélünk!

A Eugene Lang 2003 óta 50 teljes állású oktatót vett fel, és a tervek szerint 2010-re még 175 új oktatóra lesz szükségük, hogy tudják tartani a növekvő érdeklődés mellett a szakmai színvonalat. Merthogy a prioritás és az egész növekedés alapja ez, mégpedig nagyon szigorúan. Talán nem ártana eltanulni a stratégiájukat, nem szégyen tanulni, pláne tőlük nem, hiszen kicsiny hazánkban is versenyhelyzet van már most is (talán a legutóbbi felvételik során néhány szakgazda szerte a honban rá is jött erre). Szakmailag nem hinném, hogy nagy bajban lennénk, már csak valahogy rá kellene ébreszteni a népet, hogy miért is van a bölcsészetre szükség, rámutatni, mi haszna a gondolkodásnak, milyen szellemiséggel bocsátjuk útjukra hallgatóinkat, hogyan válnak hasznos, produktív tagjaivá a társadalomnak, satöbbi. Hangzatos dolgok, már csak tartalommal kellene megtölteni őket, hogy működjenek, mint minden rendes közhely. Példa már áll előttünk.

Standard