digitális

Hogyan írna Kerouac ma?

Egy szakdolgozat-kezdemény olvasása közben jöttem rá, hogy Jack Kerouac legendás Ášton című regényének még legendásabb keletkezéstörténete a mai körülmények között már korántsem lenne az, viszont óriási reklámértéke lehetne annak, ha a Google Dokumentumok mondjuk úgy hype-olná a szolgáltatását, hogy bizony Kerouac minden bizonnyal ezt a szolgáltatást választaná a regény megírásához. Ugyanis Kerouac 120-láb hosszúságú összeragasztgatott szövegtekercse mondhatni kísértetiesen hasonlít arra, ahogyan a Google nem jelzi az oldalakat írás közben, mintegy felszabadítva az írást oldalba zárt kereteiből. Engem speciel zavar, ha nem érzékelem az oldalakat még így, virtuálisan-digitálisan is, de könnyen lehet, hogy ez csupán valami rossz beidegződés, és a Kerouac-féle proto-digitális szövegszerkesztési modell a jövő útja – ha eddig mégoly kuriózumként is volt kezelve.

Érdekes egyébként, hogyan változik saját jegyzetelési-szövegszerkesztési metódusom viszonylag rövid idő alatt: míg egy időben szövegszerkesztőbe pötyögtem be bekezdésekre osztva a meglátásokat, majd prezentáció szerkesztőkben készítettem jegyzeteket (bullet pointban szépen strukturálva), addig manapság már a “végtelenített” papír szimulációja tűnik a legszabadabb és leghatékonyabb formátumnak, amit a mind mapping módszerrel tudok leggyorsabban kiaknázni. Érdekes, hogy az első pillantásra hasonlóan végtelen üres lapnak tetsző prezi-felület is valamelyest hasonlít ehhez a formához, csak ott már a gondolati kapcsolatokat talán még nagyobb szabadsággal variálhatom. Mindenestre egyre inkább úgy tűnik, hogy a hierarchikus, poroszosan szabályozott szerkesztési-felépítési modell, majd az ebből következő lineáris előadás/bemutatás jelentős átalakuláson mennek keresztül, és a többrétegű, szerteágazó gondolati illetve fogalmi kapcsolatok vasalatlan prezentációja kerül előtérbe.

Standard