blog

Hivatkozz, ha idézel!

The Substance of Style Általános probléma, naponta találkozik az ember azzal, hogy egy adott szöveg olvasása közben a citációs kisördög ott mormolja az egyes kijelentések után, hogy “na de honnan is van ez pontosan?”, “ki is mondta ezt?” – és hasonló csúf szólamokat. Olvasom most például a Camilla Paglia által Amerika egyik legokosabb nőjének címkézett Virginia Postrell ígéretesnek tűnő The Substance of Style című könyvét, cultural studies és társadalomtudomány rovat alatt publikálódott nem eldugott kiadónál, és minden bekezdés után le kell tennem, hogy kiadjam a dühömet, amiért nem képes legalább egy zárójelben utalni arra, hogy itt most ezt nagyon nem ő találta ki, vagy hogy éppen pontosan hogyan is van az, amiről ír, merthogy néha az az érzésem, hogy nem sok sejtelme van róla (vagy nagyon is tudja, hogy kell etetni a népet). Nem mondom, fantasztikusan szövi a példákat, ügyesen dobálja a sztorikat, és frappáns anekdotákat használ illusztrációként, de vajon miért állítja be magát a szimulákrum fogalmának megalkotójaként, és miért nem jelzi valamilyen módon, hogy esetleg erről, majdhogynem ugyanazokkal a példákkal és magyarázatokkal valaki már korábban értekezett. Sőt, nevezett tudományterületeken nagyon is ismerősen cseng a név, és talán blama úgy beállítani egy argumentumot, hogy az a sajátunk, miközben egy első éves egyetemista is mantraként mormolja ugyanazokat a meglátásokat – csak mást idézve. Meg aztán nekem ne magyarázza nagy okosan, hogy az afgán férfiak a talibán bukását követően csakis azért borotválták le a szakállukat, mert “esztétikai imperativusz” (sic!) vezérelte őket, mert innentől kezdve a tisztelt szerzőt nem tudom komolyan venni.

Standard

8 thoughts on “Hivatkozz, ha idézel!

  1. na, én ezt azért nem értem, mert szerintem semmivel nem komolytalanabb egy munka (sőt: egy “szak“ember sem) attól, mert mondjuk nem tud saját nagy felfedezést tenni, viszont a meglévőket remekül tudja rendezni. az is nagy munka, nem is biztos, hogy kevésbé fontos.

    ez nem csak a tudományban/egyetemen igaz, hanem pl az újságírásban is. ezzel összefüggő probléma, hogy sokan bár hivatkoznak, nem linkelnek. egyrészt persze ez lehet az online újságírásban való tájékozatlanság is, másrészt viszont tudatos hülyeség is: “nehogy már a mi oldalunkról egy vki is eljusson más lap oldalára!” szánalmas.

  2. @Zsófi: pedig oly egyszerű… 🙂

    @tsabeeka: hát igen, ráadásul még “menő” is lehet az ember: ha olyan sok a hivatkozás, az azt is jelentheti, hogy mennyi mindent olvasott az illető, és bizony, micsoda szintetizáló zseni :))

    komolyra fordítva: mindenkit megillet a jog, hogy elismerjék, valami tőle származik. azok a sajtó orgánumok egyébként, akik nem linkelnek, nagyon is elvárják, hogy őket pedig de… ennyit a fair hozzáállásról. pedig tényleg nincs semmi szégyen abban, ha valaki gondolatát felhasználom, és el is ismerem. Mindegy, nem ragozom.

  3. zsófi says:

    tényleg csúnya dolog, ha vki nem hivatkozik, mikor idéz, v nem néz utána, h ki mondta először azt, amit ő most huszonötödszörre leír, ezt aláírom. meg idegesítő is, h az ember nem tud hol utána nézni a kérdéses research-nek. és természetesen a meglévő dolgok összefoglalása is ugyanolyan értékű, mint egy önálló, új projekt. de engem az is nagyondenagyon zavar, sőt, kifejezetten idegesít sokszor, ha vkinek pl. abszolút nincsenek önálló gondolatai. mondjuk ez már egészen más téma.

  4. na igen, az, hogy összeollózz az ember valamit, de saját gondolat híján – hát inkább ne ollózzon 🙂 de az tényleg más téma.

  5. sharkfur says:

    Én csak annyit tennék hozzá, hogy 10 könyv a szakdogához? Mi célból? hogy minden oldalt idézetekkel töltsek ki? Marhaság…egy, esetleg kettő is bőven elég lenne…de neeeem…

  6. sharkfur says:

    ó igen….akkor a Tik-takból talán elérhető egy rahedli cikk…azt akkor igénybe kéne venni
    Az a probléma, hogy el kéne olvasni egy tonna kiló húsz könyvet….mert nagyjából tudom, mit akarok leírni, csak alá kéne valamivel támasztani..az meg brutál keresgélést igényel.. .I’m so toast:D

Comments are closed.