blog

Hipergalaktikus olvasmány honi stopposoknak

Hiper-Galaktika Ha valaki nem ismeri, vagy soha nem hallott még a kultikus Galaktika magazinról, vagy arról, hogy nemrég újjászületett, és soha nem látott elánnal küzdötte fel magát a csúcsra – Európa legjobb SF magazinja lett! -, az csak sajnálhatja (magát), és köldöknézősen gondolkodhat az alapvető kérdésen: miért jó egyeseknek, hogy űrhajósdisat olvasnak? Ha azonban valakit már megütött az SF szele, tudja, hogy nem űrhajósdiról van szó (bár a magazin reklámja és imidzse nem segít ezt a vélekedést dekonstruálni), és örömmel veszi kezébe a magazin legújabb kezdeményezését, a Hiper-Galaktikát, amiben a novellák mellé tematikusan összeállított kutatói hozzászólások szerepelnek, mégpedig egyenesen az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ munkatársainak klaviatúrájából. A bevezető szerint egyetemi szintű szöveggyűjteménnyel bővül a polcunk – lássuk, mit is jelent ez.

Először is: a kezdeményezés kitűnő ötlet, az SF majd’ minden irányzata úgy tűnik, reneszánszát éli, és szerintem nincs olyan egyetem, ahol ne találnák egy-egy ilyesféle tematikával megspékelt kurzust. A kialakított tagolás is teljesen megfelelő, hiszen egyrészt olyan szövegeket sikerült összegyűjteni, amelyek egytől egyig dondolatébresztőek, másrészt pedig olyan tudományos igénnyel elkövetett írások követik az irodalmi részeket, amelyek még tovább ingerlik az agysejteket: ha valaki beleolvas, egyszerűen nem létezik, hogy ne legyen valami véleménye, gondolata a leírtakkal kapcsolatban. Főleg, ha hozzáteszem, hogy itt tényleg nem a sztereotipikus lézerkardos-trekis sci-fi-ről van szó, hanem közösségi hálózatok, intelligens bankkártyák, és megannyi napjainkban is jelenlévő, de a jövő felé vezető technológiáról illetve azok társadalomra gyakorolt hatásmechanizmusáról.

Az első hosszabb iromány Vernor Vinge “Sütiszörny” című szövege, amelynek meglehetősen szerencsétlen a címválasztása (kinek ne a Sesame utca dilis szörnye ugrana be rögtön virtuális vetítővásznára?!), még akkor is, ha véletlenül tudom, mi a süti/cookie jelentése és funkciója a programozásban. Merthogy éppen ezen áll vagy bukik a novella megértése. Egyébként ez éppen egy olyan szöveg, amin még lehetett volna dolgoznia a szerzőnek, néhol kifejezetten zavaró a hevenyészett megfogalmazás, a cselekményszövés, a dialógusok pedig esetenként kifejezetten csapnivalóak – mindazonáltal az ötlet és a szerkesztés, valamint a csattanó megmentik az egészet.

Nem tudom, miért, engem az öntudatra ébredő hálózatok és a technológiai hatalomátvétel diszkussziója fogott meg leginkább: Antal József nagyszerű novellája kitűnően tárja az ember elé azon félelmeket, amelyeket most még nem is igazán szeretnénk bevallani magunknak, pedig tulajdonképpen teljesen kortárs apropója van a kérdéskör tárgyalásának, másrészt a hálózati relevancia is már rég aktuális – mi van, ha a hálózati kompetencia és intelligencia meghaladja a hálózat tagjai összességének ilyen irányú faktorait? Mi van, ha már intelligens robotok készítik az új generációs intelligens robotokat – ráadásul ők fejlesztik az újabb sorozatokat: vajon eljöhet az az idő, amikor kicsúszik az ember kezéből az irányítás?

Aztán van itt steampunk szösszenet is: arról szól, mi lenne, ha mondjuk holnap egyszerűen eltűnne világunkból az áram… Na? Vissza a jó gőzgéphez? Naná! A mindig nagyszerű Arthur C. Clarke mesél arról, mi lett volna, ha mondjuk egy évszázaddal korábban megjelenik a számítástechnika. Vajon hol tartana most az intelligens otthon projektje? Már most is majd’ mindent a technika ural (ennek fényében még mindig meglepődöm azon, hogy a Galaktika pl. nyomtatva jelenik meg, papíralapú magazinként van jelen, ahelyett, hogy webes alapokon tenné a dolgát, akár külön videócsatornával, stb.), de vajon milyen lenne az életünk, ha korábbról indítjuk a technikai penetrációt? Még pontosabban: lenne-e életünk?

Mindezek mellett természetesen a gépek lelke és a szex kérdése sem marad ki a Hiper-Galaktika első számából, csak hogy tényleg teljes legyen a (jövő)kép. Így tehát tulajdonképpen mindenkinek csak ajánlani tudom a kötetszerű magazint, igazi kis jövőutazás a jelenben, ha van értelme a kifejezésnek.

Standard