blog

Hétvégi kirucc

Történt, hogy a hétvégén családilag kivonultunk a Nők Lapja címet viselő, hetente megjelenő kiadvány Margit-szigeten megrendezett programözönére, amolyan kikapcsolódás címén. Előre bocsátom, hogy kitűnően időzítettünk: se előttünk, se utánunk nem sütött a nap, viszont mire hazaértünk, láttuk a fellegeket büntető jelleggel őrjáratozni a sziget fölött (is). Így kell ezt csinálni. A természet lágy ölével nekem megint csak annyi volt a gondom, hogy hihetetlen kemény… merthogy pillanatok alatt beköszönt az eddig eltűntnek vélt allergiám, úgyhogy a kis kirándulás végére egész kedvesen dagadt a szemem, stb. A programról csak annyit (ismét gonosz, szubjektív megállapítások sorjáznak majd, dehát ennyire tellett…), hogy egymás után két beszélgetés is elmaradt (ugye ki lehet találni, hogy épp ezek érdekeltek volna?!), de erről csak utólag, egy másik beszélgetésben, közbevetőleg tájékoztatták az egybegyűlteket; egy beszélgetésre kezdtem el koncentrálni, aholis nevezett lap főszerkesztője az első kérdést követően a közönséghez fordult, hogy majd ők…

Egy normális büfé nem volt, vagyis egy kávéért is zarándok utat kellett rendezni; volt viszont FMCG szektor és bank/hitelintézeti nyomulás, valamint minimális ingyen kaja kóstoló (mit is tesz ilyenkor a magyar? tömegével ront neki a hostess lányoknak, kiveri a kezükből a décensen elrendezgetett kis porcióstálkákat, majd felháborodottan közli, hogy akkor most “van kaja, vagy nincse’”, letapossa a mellette-alatta-mögötte-előtte állókat, stb.), amit egyszer ránktukmáltak, de nem is volt olyan jó…

Elhatároztam, hogy vlog bejegyzésként fogom elkövetni mindezt, merthogy miért is ne, és vannak, akik noszogatnak finoman, de a sorjázó felvételek közepette ráébredtem a szomorú valóra: egyrészt nem igazán jó a vlogra szánt – egyébként már leselejtezett… – kamera felbontása, másrészt hangot sem vett. Szóval, kicsit döcögve indul ez, de remélem, jobb is lesz. Jó lenne a szegedi borfesztre valami rendesebb gépparkkal nekilódulni. Mindenesetre itt az eredmény:

Standard