könyv

Hazudozó – könyvhétileg és anélkül is

Stephen Fry: HazudozóCsúnya önkritikát gyakorolva be kell vallanom, nem tud nagyon meghatni a Könyvhét intézménye annak ellenére sem, hogy kifejezetten bibliofilnek vallom magam – megboldogult hallgató koromban a várost átszelve rohantam a pavilonok között lebzselni, böngésztem az újságokat és a szórólapokat az új megjelenéseket mazsolázva, hátha fel-felbukkan valami, amit muszáj kézbe venni és elmélázni a súlyos összeg impulzusszerű kiadásán, manapság azonban az ünnepként számon tartott eseménynek bizony még a dátumát sem tudom előzetesen megmondani. Így az utolsó hivatalos napon azonban egy kiemelkedő kiadványra mindenképpen szeretném felhívni az edzett gyomrú könyvmolyok figyelmét: megjelent ugyanis szépen csendben, szerényen az általunk oly nagyon kedvelt Stephen Fry nagy sikerű Hazudozó (Liar) című regénye magyarul a Kult Könyvek jóvoltából, Pék Zoltán ismét nagyszerű fordításában, ami önmagában ünnepelni való dolog szerintem. Korábban már írtam néhány keresetlen mondatot a regényről, és nem is nagyon szeretném ismételni önmagam, de hadd jelezzem, hogy aki kíváncsi az angol fiúiskolák enyhén szólva furcsa világára, mindemellett az ún. university novel műfaját is kedvelei, mindezt pedig egy kémtörténettel nyakonöntve fogyasztaná némi magyar relevanciát felfedezve Fry könnyen gördülő, nyelvi leleményektől ezúttal sem mentes mondatai között, annak igazán nem kérdéses ez a könyvünnepi beruházás, pláne annak megtérülése. Vigyázat, lector amice, ha A víziló kapcsán óva intettünk a nyárspolgári neveltetéssel járó felháborodást okozó sorok miatt, akkor ezt most hatványozottan meg kell tennünk: a Hazudozó ugyanis egyszerűen nem tűr konvenciót, nem hajlandó figyelembe venni társadalmi normákat – pontosabban csakis azért, hogy aztán jól kiforgassa, gúnyolja őket. Szertelen, őszintén hazudozó, igazi megosztó könyv – vagyis fontos. És ez a lényeg.

Standard