digitális, egyetem

Ha ma lennék gólya

Azon gondolkoztam nemrég, vajon milyen lenne, ha ma kezdeném az egyetemet, vajon mit és hogyan csinálnék másként a mai eszemmel, és főleg a mai technikai háttérrel. Arra gondolok, hogy anno a kérdés az volt, vajon spirálfüzetbe vagy külön lapokra jegyzeteljek – egyáltalán, hogy a francba is kell jegyzetelni, miről is van szó: csak kulcsszavakat írjak, vagy tanuljak gyorsírást, mert másképp nem megy? Vegyem fel az előadást diktafonnal (igen, akkor is volt ilyen, bár ugye akkor apró kazettákkal vacakoltunk), aztán otthon, hatszor visszajátszva próbáljam kiszűrni a lényeget? Egyáltalán mi a lényeg, honnan tudom, hiszen itt nincs vastagon szedett szövegrész, meg apró betűs plusz információ? Kardinális kérdésként éltem meg továbbá a megfelelő íróeszköz használatát is: ha pánikszerűen jegyzetelek, a golyóstollat egyre jobban rányomom a papírra, elfárad, megfájdul a kezem – legyen inkább klasszikus töltőtoll, az jobban siklik, vagy inkább az akkor megjelent zselés a nyerő, netán kerámia betétes toll? És akkor még nem beszélünk arról a sokkról, amikor először kellett esszét írni és – figyelem, életem első kemény megrázkódtatása – gépelve beadni! Arról a hőskorról van itt szó, amikor PC-t csak szülők munkahelyén láttunk, és a Windows 95 nevű csúcstechnológiát nem tudom hány floppy diskről kellett telepíteni, a fájljainkat parancsorból lekérdezni a DOS-ban – vagyis automatikusan egy kivénhedt, bilikék vagy bilizöld színű, hordozhatónak titulált mechanikus írógéppel versenyeztem még. Arról a hőskorról van itt szó, amikor UNIX rendszeren Mozaic böngészővel kerestünk az Altavistán, és Pine-ban kaptuk az elhanyagolható számú emailt. A fénymásolást családilag, munkahelyi gépekkel lehetett megoldani, máskülönben kifejezetten luxuscikknek számított, vagyis inkább kézzel írtuk át egymás jegyzeteit (ha sikerült kisilabizálni a másik írásképét).

Ma persze mindez már csak nyamvadt nosztalgia, olyan merengés, amire akkor még úgy gondoltam, én soha nem fogom kimondani ezt a “bezzeg a mi időnkben” típusú passzust. Ha ma lennék gólya, persze már jócskán más lehetőségeim lennének, és furcsa belegondolni, hogy a mostani gólyák vajon miről fognak nosztalgiázni harmincas éveikben? Hogy milyen kőkorszaki megoldás volt pendrive-on vinni a prezentációt? Hogy laptopot/netbookot vittek előadásra? A merengés közepette a ma gólyája persze jobb, ha tudatosan építkezik az első pillanattól kezdve, és néhány alapmotívummal megalapozza egyetemi pályafutását. Én legalábbis így tennék: felvértezném magam olyan szoftverarzenállal, amellyel a szakdolgozatírás vagy egy prezentációra történő felkészülés maximum gyerekjátéknak tűnhet (haha, persze… de itt csak a szoftveres segítségről van szó). Nézzük sorban, hogyan oldhatja meg a hallgató egyetemi életét a legegyszerűbben, legolcsóbban – pontosabban hogyan oldanám meg én… ha én gólya lennék…

Manapság már szinte felekezeti hovatartozásra hajaz az a vita, hogy valaki Windows-t, Mac-et vagy netán Linuxot használ-e. Ebbe nem mennék bele, mert szerintem az égvilágon semmi értelme a kérdésnek – mindenki azt használja, amit megengedhet magának, vagy kézre áll az operációs rendszer, kényelmes a mindennapi használat, stb. Szerintem mindhárommal egyformán el lehet egyetemi környezetben boldogulni, persze ha ingyen szeretnénk megúszni a dolgot, akkor leszűkíthetjük a keresgélést a Windows vagy Linux kérdésre. A Linux ebben a tekintetben nem kérdés: rengeteg disztro közül választhatjuk ki a legszimpatikusabbat – népszerű az Ubuntu, vagy a kifejezetten oktatási szoftverekkel felszerelt Edubuntu és variációi, de lehet nézelődni más megoldások körében is, érdemes tájékozódni. A Windows hallgatói jogviszonnyal ingyenesen beszerezhető, ráadásul már a 7-es, tehát ha valaki erre hajt, pillanatokon belül hozzájuthat (SZTE-en a Modulo felületén keresztül).

Mivel rengeteg esszét kell barkácsolni az évek során, jó, ha megbarátkozunk egy szövegszerkesztővel, amivel stabilan tudunk minőséget produkálni: itt arról lenne szó, hogy a sima szerkesztési feladatokon túl (vastagon szedett, dőlt betűk, címlap, stb.) tudjunk stílusokat szerkeszteni, automatikus tartalomjegyzéket generálni, szabványosan strukturálni a szöveget, képet beszúrni, formázni – és folytathatnám a sort. Vagyis kívül-belül ismerjük a szövegszerkesztő lehetőségeit, ne szakdolgozatírásnál döbbenjünk rá, hogy nem tudjuk, hogy lehet megoldani azt, hogy a címlapon ne legyen oldalszám, a tartalomjegyzék és az összefoglaló még római számokkal jelenjen meg, egyessel kezdődően, de a szöveg maga már arab számokkal és szintén egyessel kezdve, és ne akkor botránkozzunk meg azon, hogy a fránya beépített tartalomjegyzék generátorunk nem óhajtja felismerni a vastagon szedett címsorainkat (mert ugye elfelejtettük címsorként jelölni őket). A két legelterjedtebb és ismét csak ingyenesen beszerezhető portéka ebben a tekintetben az Office csomaggal érkező Word (szintén a Modulo felületéről) vagy az OpenOffice – szerintem mindkettővel el lehet boldogulni, megszokás kérdése, ki melyiket preferálja. Érdemes azért kiegészítő lehetőségekben is gondolkodni: egyrészt rengeteg egészen jó szövegszerkesztő kering a neten (ott van pl. az egyik általam is kedvelt, az AbiWord), másrészt nyithatunk a felhő felé is, és Google Dokumentumokkal vagy más, hasonló megoldással (pl. Zoho) próbálkozni, ismerkedni. A szegedi angolosok és amerikanisták az IEAS Apps lehetőségeivel is ismerkedhetnek – összedolgozhatnak, segíthetnek egymásnak a megosztási funkciók révén, megkönnyíthetik az életüket.

Néha ugye prezentálni is kell, és itt már nagyon nem dívik a klasszikus, papírról-sasolom-a-szövegem előadásmód – domborítani illik, megmutatni, eladni a jártasságunk, meggyőzni oktatót és hallgatótársakat egyaránt. Persze adódik a fenti szoftvercsomagok (Office és OpenOffice) prezentáló eszközeinek rutinszerű használata: azért óvakodjunk a sablonos bullet point dolgoktól – szerintem itt is alapvető kérdés, hogy valaki ismeri a szoftvert vagy sem, aki ugyanis behatóbban tanulmányozza a rendelkezésre álló eszközt, az PowerPointban éppoly élvezetes prezentációt tud készíteni, mint Preziben. Itt is léteznek online megoldások – Google Dokumentumoktól elkezdve a 280 Slides-ig minden szóba jöhet. Itt is fontos tehát, hogy ne a prezentáció elkészítésekor döbbenjünk rá, hogy nem találjuk, hol és főleg hogyan lehet látványos animációt betenni, vagy képet formázni, esetleg videót beszúrni.

A legtöbb időt azonban valószínűleg jegyzeteléssel és a jegyzetek rendezésével fogja a gólya tölteni: előadáson és szemináriumon egyaránt előtérben van a kérdés, így nem árt idejekorán kitapasztalni és felépíteni egy működő metódust, hogy később már csak vígan bricoleurködjünk. A megfelelő alkalmazás kiválasztása szerintem ismét a hallgató habitusától függ. Van, aki nagyon jól érzi magát egy jegyzettömbbel is – minden operációs rendszer tartalmaz ilyen egyszerű alkalmazást. Van, aki a szövegszerkesztőt használja, mert megszokta és mert jól tud strukturálni. Ha azonban jegyzetkészítés címén már internetes források, idézetek beillesztése, képek, hanganyagok, videók kezelése, címkézése, katalogizálása is bejön a képbe, akkor ezek a megoldások nem fogják kiszolgálni az igényeket. Ha valaki Office csomaggal ismerkedik, akkor egyből ott a megoldás, a OneNote, amit tiszta szívből tudok ajánlani – oltári nagy segítség, piszok egyszerű a használata, ugyanakkor felettébb összetett kutatási eszköz tud lenni, ha valaki szán egy kis időt a program megismerésére. Okos kis társ, például ha copy-paste varázslattal mentünk le mondatokat, bekezdéseket, stb. a netről, automatikusan beteszi a linket is alá, így nem kerülünk abba a kellemetlen helyzetbe, hogy később nem tudjuk, honnan is szedtük a meglátást, és úgy ahogy van, plágiumgyanús tevékenységbe fogva, beillesztjük éppen készülő dolgozatunkba a szöveget. Lehet persze használni az Evernote-ot vagy más megoldást is – manapság már mindezekhez online háttér is jár, így még a gépünkhöz sem kell ragaszkodni, bátran gyarapíthatjuk jegyzeteinket bármikor, bárhonnan. És persze mindig ott a mindmap is – számos ingyenes alkalmazás között böngészhetünk, hogy kiválasszuk a legmegfelelőbbet, ha éppen ebben gondolkodunk. Csak szakdolgozatíráskor döbben rá az ember, milyen hihetetlen segítség mindez!

Tudom, hogy akkor kezd pánikba esni az ember bibliográfia és hivatkozások tekintetében, amikor a szakdolgozat megírásába fogna: sokan úgy érzik, mintha mélyvízbe dobnák őket. Pedig ez nem szükségszerű. Sőt, az sem szükségszerű, hogy a hallgató kétségbeessen azon, hogy nem tudja, hogyan formázza a hivatkozásokat – elég már gólya korától valamelyik hivatkozáskezelő rendszert beüzemelnie, és szorgalmasan frissítenie. Ott a Firefox kiegészítőként telepíthető Zotero, vagy a szövegszerkesztőkkel úgyszintén együttműködő Mendeley, vagy a Bibus – bármit is használunk, csak arra figyeljünk, hogy dinamikusan bővíthető legyen, tudja kezelni például a Google Scholar keresésekben felbukkanó hivatkozásokat, és ismerje, kezelje a különböző stílusbeli és formázási elvárásokat, sémákat (Chicago, MLA, APA, stb.). Nem tudom kifejezni, mekkora előnyt jelent egy ilyen adatbázis egy szakdolgozat írásánál – szerintem felbecsülhetetlen érték az évek során lustán összedobott adathalmaz, ami gombnyomásra strukturáltan, az elvárásoknak maximálisan megfelelve ugrik elő a megfelelő helyen és formában.

“Backup!” Ez legyen az egyik harci kiáltás: mindig legyen biztonsági mentésünk, jobb esetben a teljes rendszerünkről, rosszabb esetben is minimum a dokumentumainkról – saját dolgozatainkról, beszkennelt írásokról, ekönyveinkről, képeinkről, vagyis minden olyasmiről, ami nélkülözhetetlen az egyetemi életünkhöz. Jó, ha van valamilyen fizikai adathordozón, de nem árt, ha van mentésünk online, szinkronizált tárhelyen is – szívből ajánlom a Dropbox használatát, ami nem csupán egyszerű, de ingyenes életmentő eszköz! Persze ebben a szegmensben is létezik megannyi megoldás – nemrég a Microsoft is előrukkolt a Live Sync megoldással például. Apropó, az új, 2010-es Office programjaival már a SkyDrive-ra is menthetjük a dolgainkat egyenesen a programból, nem árt ezt is szem előtt tartani.

Ha gólya lennék, én így kezdeném az évet. Ha gólya lennék, így nem aggódnék már most a szakdolgozaton és a beadandó dolgozatokon, de a vizsgákon se nagyon. Nem pánikolnék, ha egy hét múlva prezentálnom kellene, és tudnám, hogy mindaz, amit most bepötyögök, egyszer még megkönnyíti a munkámat. Nem aggódnék, hogy elvesztem a jegyzeteimet, vagy szimplán nem találom a huszadik albérlet egy elfeledett sarkában, vagy mert kölcsönadtam és természetesen soha nem kaptam vissza. Nem aggódnék, hogy hogy álljak neki egy nagyobb lélegzetű dolgozat megírásának, mert tudnám, hogy egyrészt készségszinten használom az eszközeimet (ugyebár nap mint nap gyakorlatozok), másrészt nap mint nap építem azt az alapot, azt az adatbázist, amely gyerekjátékká teszi a végső megmérettetésre szánt magnum opus megírását. Ha én gólya lennék…

Ui: Sürgősen blogolásba kezdenék: írnék mindenről, olvasmányélményről, filmekről, elméletekről, írnék kritikát, írnék hőbörgést, írnék angolul, írnék magyarul, érvelnék pró és kontra, képeket és videókat mutogatnék – bődületes writing skills és digital literacy tudást halmoznék fel így unalmas előadások és magányos esték folyamán.

Standard

4 thoughts on “Ha ma lennék gólya

  1. Tényleg igaz, hogy ma már alap mindaz, ami pár éve még csak filmekben volt, meg urban legendként egy-két külföldön járt emberkerke terjesztette. Lehet, hogy tévedek, de nekem mégis úgy tûnik, hogy a mostani generáció viszont nem igazán használja ki a körülötte lévõ lehetõségeket. Egy-két esetet kivéve az egyetemen találkoznak ezekkel a technikai dolgokkal elõször. (nem az msn-re gondolok…)

  2. Néha azt gondolom, a mai eszemmel, és a számítástechnika (blah, micsoda ódivatú kifejezés!)adta lehetőségekkel sokkal egyszerűbben meg tudtam volna oldani sok mindent. Aztán eszembe jut valami más – abban az időben, amikor én voltam egyetemista, mindennek megvolt a helye a mi kis univerzumunkban. Kevesebb lehetőség, kevesebb eszköz állt rendelkezésre, és nem éreztem magam elveszettnek a digitális rengetegben. Sőt, a kevesebb azt eredményezte, hogy többet szerettem volna kihozni a rendelkezésre álló dolgokból, ezért kreatívabbnak kellett lennem. Ez a fókusz, ez a kreativitásra való törekvés mára kicsit megfakult. És sokszor a hallgatókon is azt látom, hogy nem igazán tudják produktívan használni a rendelkezésre álló eszközök garmadáját – nehezen, vagy sehogyan sem választanak. És egyet kell értenem Douglas Rushkoffal – sok tekintetben elkényelmesít minket az automatizáció. So say we all.

  3. threesheets says:

    Hej, és az Endnote X3/X4 az kutya? A torrent korában az ilyesminek a beszerzése sem vészesebb. Bár viccesebb volna, ha IEAS Appsszal ahhoz is hozzá lehetne jutni, meg EndNote Webhez…

    • nem kutya, de itt csak olyasmiről beszéltem, amit legálisan jóárasítva lehet beszerezni. nem legálisan minden be lehet szerezni, de arról én nem beszéltem. uff.

Comments are closed.