blog

Ha Belgiumban jársz

Először szögezzük le, hogy jogi úton kellene a filmek magyar fordítását szabályozni, és mondjuk minimum elzárás járna az olyan oltári nagy hülyeségekért, mint például az In Bruges helyhatározásra kifundált szóösszetételt Erőszakik magyar megfelelővel ellátni. Nincs kegyelem, zéró tolerancia. Másodszor, azt is szögezzük le, hogy az otrombán ostoba cím egy meglepően jó filmet hivatott jelölni kitűnő alakításokkal és hihetetlen jól összerakott dramaturgiával, igényes megvalósítással – és érezhetően jól átgondolt koncepcióval. Ritka ez manapság, meg kell becsülni! És bár véleményem szerint nem sikerült egységesre vasalni a film minden pillanatát (nekem voltak kicsit elszámolt jelenetek), azért összességében nem kell panaszkodnia a kedves nézőnek. Mert a kedves nézőt folyamatosan zsánereken keresztül ráncigálják, ha úgy tetszik, sportot űznek abból, hogy tragikus mélységekből komikus sekélyre taszigálnak – mindezt hihetetlen okos megoldásokkal.

Ha valaki vígjátékra ül be – csalódik. Ha valaki krimire, vagy hasonszőrű mozira – csalódik. Ha valaki elvárások nélkül merészkedik a vászon/képernyő elé – nyer! Bruges időtálló, idilli díszletei között ugyanis egy tragikomikus, de a végéig nagyon emberi történet bontakozik ki, melynek elszenvedői bérgyilkosok, akik most éppen mellékvágányra lettek küldve, merthogy egy kicsit balul sült el legutóbbi kiküldetésük. Később derül ki, hogy a Ralph Fiennes által (voldemorti haragot és önmaga paródiáját egybe sűrítő) alakított figura mozgatta szálak valójában a hibázó, ifjabb bérgyilkos (Colin Farrell kitűnő alakítása) kiiktátására irányul a belga kirándulás – és itt már tudni lehet, hogy valami nagyon nem fog stimmelni. Nem tudnám megmondani, hogy a néhol groteszket, illetve a politikai korrektség hahotázó leleplezését felmutató film hogy is tud ilyen finoman egyensúlyozni az ordenáré vígjátékok és a veretes műfajfilmek határmezsgyéjén, de tény, hogy egyszer sem billen túlságosan át a nem kívánt oldalra. Mindvégig feltűnően ízlésesen elkészített dolgozatról van szó, ami – mint említettem – egy-két, túlságosan belassított, és a cselekményesítés szempontjából majdnem teljesen jelentéktelen jelenettől eltekintve mindvégig magas színvonalon szórakoztat.

A kitűnő forgatókönyv mellett nem győzöm hangsúlyozni a színészi jelenlétet és játékot: a már említett Fiennes és Farrell mellett Brendan Gleeson, és tulajdonképpen valamennyi mellékszereplő is remekel – mintha jutalomjátékra hívta volna őket Martin McDonagh (egyébként Oscar-díjas rövidfilmes) rendező-forgatókönyvíró. Kihagyhatatlan!

Standard

Ha Belgiumban jársz” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lezárva.