blog

Gyilkosságfejtés

Jed Rubenfeld: Akar beszélni róla? Jed Rubenfeld Akar beszélni róla? című könyve azokról a napokról szól, amikor a pszichoanalízis “alapító atyja”, Sigmund Freud Amerikába látogat (először és utoljára), és mellékszálként bár, de igyekszik magyarázatot adni arra is, hogy vajon mi késztette arra, hogy Amerikát “hibának”, egyenesen “gigantikus hibának” tartsa. Maga a történet persze korántsem erről szól, igazából Freud és udvartartása (Ferenczi és Jung például) csupán egy hagsúlyos kulturális adalék, mely legitimálja az angol eredeti címben olvasható gyilkosság megfejtésének módját: ugyanis a pszichoanalízist próbálják arra használni, hogy egy szexuális indíttatású gyilkosság illetve gyilkossági kísérlet motivációját és – nem utolsó sorban – elkövetőjét megtalálják.

A cím

A könyv eredeti címe nem csupán ötletesen áthallásos, de jól jelzi, miről is szól a történet. A The Interpretation of Murder, vagyis “Gyilkosságfejtés” tulajdonképpen Freud Álomfejtés c. művének angol megfelelőjén (“The Interpretation of Dreams”) csavar egyet. Ennek megfelelően a magyar változat (“Akar beszélni róla?”) kissé mellényúl – még akkor is, ha a klisének számító kérdés, ami nyilvánvalóan egyenesen a pszichoanalízisre utal, bír némi relevanciával a regény tekintetében, hiszen eleinte nagyon is úgy tűnik, hogy az egyik kulcsfigura, áldozat, Nora Acton, traumatikus élmény folyományaképpen veszíti el a hangját. Azonban mindez csupán epizódszerepet tölt be, és ürügyként szolgál a szövevényessé váló összefüggésrendszerben, ami meghúzódik a furcsa és groteszk bűncselekmények mögött. Ezért az “Interpretation”, vagyis “interpretáció” illetve értelmezés, sokkal inkább lefedi azt, amiről a könyv szól: valóban különféle értelmezéseket, lehetséges történeteket olvashatunk, melyek mind csak részben fedik fel a rejtélyt.

A történet

Amikor Freud megérkezik Amerikába, nem is sejti, hogy párhuzamosan partotérésével furcsa, szadisztikus, rituálisnak tűnő szexuális gyilkosság történik egy híres szálloda legfelső emeletén. A rendőrség tehetetlennek tűnik, minimális információt sikerül a helyszínről beszerezni, sorozatos ügyetlenkedések, és a hatalom beavatkozása nehezíti az eset felderítését. Miután másnap este hasonló történéssel kell szembesülnie a hatóságoknak, ezúttal azonban egy sokk állapotában lévő ifjú hölgy túlélővel, szinte kapóra jön a díszes pszichoanalitikus társaság, hiszen a szóban forgó hölgy nem csak hogy nem tud megszólalni, de még az emlékezetét is elveszítette a támadás időpontjára vonatkozóan.

Freud maga helyett az ifjú amerikai dr. Youngert (a történet egyes számú elbeszélőjét) bízza meg azzal a feladattal, hogy analizálja Nora Actont, és derítse ki, mi is történt vele. Természetesen Younger végig Freuddal konzultál, így a “mester” instrukciói alapján cselekszik. Mindeközben persze a rendőrség is bőszen nyomoz: egy zöldfülű nyomozót bíznak meg az üggyel, mondván, ő még nem elég korrupt ahhoz, hogy szőnyeg alá söpörje az egészet (annak valós oka, hogy miért pont egy tapasztalatlan nyomozót bíznak meg az üggyel, csak később derül ki persze). Rengeteg lehetséges forgatókönyvet tár fel mindkét fél, mígnem kiderül, hogy minden egy brilliánsan és neurotikusan kitervelt sztori alapján működött – mindaddig, míg a két ifjú titán, a nyomozó és Younger össze nem fognak. Ezt követően ugyanis a rendőr kurázsi és a pszichoanalízis együtt verhetetlennek bizonyul.

A pszichoanalízis szerepe és bemutatása

Freud persze nem puszta bábként vagy legitimizáció ürügyén van jelen a regényben. Fontos mellékszál az övé, amelyben megelevenedik Junggal való szakításának vélt oka, és nagyjából azt is valószínűsíteni lehet, miért gyűlölte meg végképp Amerikát annak ellenére, hogy a Clark Egyetemen tartott előadásai nem csupán hangos sikert hoztak számára, de végérvényesen megváltoztatták a neurológia és a pszichológia tudományát arrafelé is. Rubenfeld hihetetlenül egyszerű szavakkal és példákkal magyarázza el a pszichoanalízis alapvető tanait, mint például az állandóan a levegőben lógó Ödipusz-komplexust, és nagy valószínűséggel csak a magyar fordításnak sikerült belerondítania egy-két helyet (például miért nem tűnik fel egy olyan történetben, ahol mind Freud, mind pedig Jung hangsúlyos szerepet kap, hogy a tudattalan az korántsem azonos a tudatalattival? És egyébként is, mióta divat az, hogy nincs korrektor, aki az egyéb félrefordításokat és elírásokat, valamint a megannyi abszolút magyartalan kifejezést és mondatot kiírtsa a szövegből?).

Egy egészen terjengős Hamlet-értelmezést is kap az olvasó, több részre lebontva, ami Younger új, Freudétól eltérő értelmezését hivatott bemutatni, valamint bepillantást nyerhet a pszichoanalitikus mozgalom megannyi problémájába (bár azt csak emlegeti, és nem fejti ki egészen pontosan, miért is kellett Freudnak olyannyira favorizálni Jungot a többiekkel szemben – persze Rubenfeld olyan zseniálisan köríti a kor kulturális hátterét, hogy az is rájön az okra, aki most hall az egészről először). Bár átüt a szövegen a Jung-ellenesség és a maximális Freud-szimpátia, azért furcsa, hogy Younger viszolygása az Ödipális szcenáriót illetően olyan megoldásokra ösztönzi az elbeszélői ént, amelyek nem éppen freudiak, de ezt most ne boncolgassuk.

Amerikanistáknak és pszichoanalízis iránt érdeklődőknek eleve kötelező olvasmány, krimiként is megállja a helyét, de talán a legnagyobb érdeme mégis az, ahogyan szinte észrevétlenül egy egész kurzusnyi kulturális anyagot ad át élvezetesen a történetbe szőve ez a könyv. Ha valaki a századelei amerikai (na, jó, New York-i) Zeitgeistra vadászik, ne hagyja ki a lehetőséget, és olvassa el a könyvet!

Standard