digitális, egyetem

Gerdelics Miklós: Machinima – A játék-film

Már szóltam arról, milyen jó dolognak tartom, ha egy hallgató a kiváló szakdolgozatát szépen megszerkesztve, igényes formában a nagyközönség elé tárja – mindenki jól jár vele, igazi win-win megoldás. Éppen ezért örültem, amikor A magyar film szelleme c. játékot is jegyző Gerdelics Miklós adta közre szakdolgozatát, amely a “Machinima – A játék-film” címet kapta. Van belőle pdf, immáron prc, és hamarosan jön az megérkezett az epub is, hogy semmi ne maradjon ki a szórásból. Íme az absztrakt:

Szakdolgozatom egy új animációs és filmkészítési formát, a “machinimát” próbálja meg körüljárni, mely kifejezés gyakorlatilag valamilyen virtuális környezetben, de valós idõben forgatott filmeket takar. Ez az új félig animációs, félig hagyományos filmes forma a videojátékos közösségbõl alakult ki, mely közösség gyökereit az általánosabb értelemben vett “geek szubkultúrában” találjuk meg. Ez a ’70es évek végén és a ’80as évek során kialakult geek/fan szubkultúra kedvenc pop kulturális termékeinek gyûjtésével és remixelésével saját esztétikát hozott létre, mely a posztmodern esztétikának tökéletes példáját jelentõ ún. “fan art” megszületéséhez vezetett. A machinima is fan art, hiszen esetében szintén rajongók remixelnek popkulturális termékeket (videojátékokat), a különbség azonban a korábban remixelt pop mítoszokhoz képest az, hogy mivel a játékok, mint szoftverek a legapróbb részeikig bonthatóak, a machinima készítõ fan-alkotók gyakorlatilag szó szerint meghackelik adott populáris mítoszt. Ez világosan jelzi, hogy a fan art a kialakuló, szoftver logikájára épülõ új kulturális kóddal együtt megváltozott. Szakdolgozatomban be fogom mutatni, hogyan reflektál erre a kulturális változásra a machinima, mind formájában, mind tartalmában és hogyan hat (az általánosabb geek szubkultúrához hasonlóan) az általa képviselt (jelen esetben játék/szoftver) esztétika a mainstream pop kultúrára.

Minden érdeklődőt serény olvasásra buzdítok!

Standard