digitális

Forintosított szívverés

A dolgok internete, a viselhető számítástechnika és a mobil kütyüsödés új szintre lépett nemrégiben, amikor a fitnesz tevékenységekbe fektetett erőt és intenzitást, ennek mérőeszközeinek (és incentíváinak) használt applikációit, és a piacot-financiális dimenziót is összekötve létrejött a FitCoin. A képlet ördögien egyszerű: ha már a mindenféle okoskarkötő, fitness tracker, futáshoz, biciklizéshez használt app úgyis méri és kiértékeli a tevékenységünket, ideje pénzügyileg is konkretizálni, mit is “termeltünk” az edzésekkel eltöltött idő alatt. Merthogy, tudjuk, az idő pénz – akkor az edzésre, a mozgásra, vagy az egészségmegőrzésre, netán élvezeti sportolásra szánt idő sem lehet kivétel. Erre épül tehát a működési logika: az edzések alatt nyilvánvalóan felpörgő szívverésünket pénzre konvertálja a rendszer, ami persze virtuális (FitCoin egyértelműen a BitCoin analógiájára kitalált elnevezés), ám a későbbiekben akár kedvezményként, akár konkrét fizetőeszközként tudjuk is használni sportszerek, edzések stb. esetében. Vagyis ebben az esetben nem pusztán a számítástechnikai kapacitás és lehetőségek mentén bányásszuk a virtuális valutát, mint azt a BitCoin esetében tehetjük, hanem saját testünket állítjuk át a termelés motorjává: a mozgásunk, mintha csak kilépnénk az allegorizáló képletből, ténylegesen bányássza a pénzt. Amint az Evgeny Morozov megjegyzi, összenő, ami összetartozik: Amerika megszállottsága a technológia, fitnesz és a pénzügyek tekintetében végre egy pontban sűrűsödik, aminek persze erőteljes implikációi vannak.

Morozov arra mutat rá, hogy a mostanság az élet majd’ minden területére rászabadított információs réteg, ami alapján a mindenféle, célorientált alkalmazás működik, valójában az eleddig pusztán örömet okozó elfoglaltságainkat formálja át valamiféle haszonelvű tevékenységgé. Ennek az egyre inkább összekötött, hálózatiságában kiteljesedő életmódnak azonban pontosan az a veszélye, hogy a tevékenységekké változtatott időtöltés éppen az egész értelmét veszti el a mérhetőség és a hasznosság miatt: pláne ha még az egészet valamiféle financiális modellbe oltva működtetjük. És persze ne feledjük mindennek a poszt-apokaliptikus árnyoldalát is, hiszen akár a filmes ötletelést (lásd: Mátrix és hasonszőrű társai), akár a tudományos-fantasztikus felhozatalt vizslatjuk, bizony nem sok lépés választ el attól bennünket koncepcionálisan, hogy puszta energiaforrássá devalváljuk magunkat.

Standard