blog

Filmek a neten, avagy a Bordwell házaspár blogol

David Bordwell felesége ki van akadva azon, hogy mozi van az interneten, illetve pusztán azon az elképzelésen, hogy mozi lehet a neten. Néhány hete ugyanis a New York Times hasábjain páran eljátszadoztak azzal a gondolattal, hogy talán ideje lenne a mozikincset kattinthatós-fizetős formulában közzétenni internetes közegben, de amolyan Borges-i módon, hogy a világ minden filmje elérhető legyen. Kristin Thompson kedves férje blogján hosszasan fejtegeti, miért is nevetséges az elképzelés, és miért kivitelezhetetlen. Thompson logikája és látásmódja élesen és látványosan különbözik az ötletet megpendítő A.O. Scott-étól: míg Scott az internet lehetőségeinek és fejlődési irányának fényében vízionál, addig Thompson mindenféle avíttas akadékoskodással él, ha valaki beleolvasgat a bejegyzésbe, akkor már az alpontok is arra utalnak, hogy Thompson asszonyság nem éppen a net hőse…

Ilyeneket ír a tudós hölgy: nincs koordináló szerv, vagyis nincs, aki meghatározza azt, hogy a filmek milyen szisztéma alapján kerüljenek a virtuális raktárba; nincs irányelv, ami alapján a rendszerezés történne; nincs lista az összes meglévő filmről. A felsorolás első részére nyilván jelentkezne is férjével, hiszen bizonyították, hogy a földkerekség minden filmjét ismerik és tudnak is velük mit kezdeni rendszertanilag is… (Na, ettől mentsen meg bennünket a jóisten vagy akinek módjában áll ilyesmit intézni! Apropó, tuti forrásból tudom, hogy a förmedvény hamarosan magyarul is megjelenik… jaj nekünk!) De nincs vége a siralomhalmaznak: jön a pénz kérdése, a digitalizálás kivitelezhetetlensége (tényleg, akkor szóljunk már Scorsese-nek, hogy amin munkálkodik az hülyeség… vagy inkább mégse vesződjünk a távolsági hívással?), a technológiai kompatibilitás problémája (ezen nem túl vagyunk már egy ideje?), a szerzői jog kérdése (mintha a netre kerülve ez érvényét veszítené… vagy a netről befolyó pénz büdös? fizetős rendszerről van szó, nem népünnepélyről…), és sorolhatnánk. Nem akarásnak nyögés a vége, és csak azért, mert valaki filmről ír, még nem biztos, hogy a jövő kérdéseit is értelmesen vázolja…

Na és akkor ha mindez nem lenne elég, David Bordwell, a férj, személyes megtámadtatás címén nekimegy Žižeknek ismét, merthogy a jó Slavoj nem átallotta cikizni a Post Theory kötetet, Bordwellünk szíve csücskét. Nagyon sajnálom, hogy megtette, mert ugyanazt a mellébeszélést folytatja, amiről a _Filmkultúrá_ban írtam Žižek szóban forgó könyvével (_The Fright of Real Tears_) kapcsolatosan, ráadásul az is kiderül, hogy nem olvasta el a könyvet, vagy ha igen, akkor nem emlékszik rá, mi vagyon benne… Amiért érdemes elolvasni a bejegyzést az talán az, hogy a titánok hogyan küzdenek egymással, és látni azt, hogy egyikőjük sem képes kicsit kilépni a jól bevált argumentációs köréből, hogy egy ici-picit kívülről tekintsen saját elméleti meglátásaira. Szerintem ez hiba, és épp az ilyen “nagy” nevektől várná az ember, hogy a felgyülemlett tudás és tapasztalat fényében képesek legyenek önkritikusak lenni… vagy legalább érdemben vitázni. Maradok tisztelettel…

Standard