kult, pszichoanalízis

Félreértett kultúraféltés

Eleve fenntartással kezelem azokat a megnyilvánulásokat, amelyek még mindig “magas” kultúraként emlegetnek dolgokat, attól meg pláne fázom, ha még nagy kultúraféltésbe is átcsap a mondanivaló. Ha mindezt még ordas ferdítésekkel is fűszerezik, akkor már morgolódom is. Mint például a Metazin friss gyűjtésén, amiben Roger Scruton mondandóját zanzásítják imígyen:

Focault-t és Rortyt azonban relativizmusuk ellenére Scruton igazi tudósoknak tartja, akik megnyitották a hamisítványok előtt az utat, de maguk a magas kultúrához tartoztak. Nem úgy például Louis Althusser francia filozófust és Jacques Lacan pszichoanalitikust, akiktől semmit sem jelentő kígyómondat-szörnyetegeket idéz. (Ezeknek lefordításától a Metazin szerkesztői visszarettentek.) E bonyolultságuk miatt tudományosnak látszó, valójában tökéletesen értelmetlen posztmodern szövegek példázzák nála azt a hamis kultúrát, amelyet még a szakértő fogyasztó is áhítattal képes csodálni. Olyannyira, hogy a két szerzőt többet idézi a tudományos szakirodalom, mint Kantot és Goethét együttvéve.
(via Metazin)

Kezdjük az elején. A kultúra ugye korántsem feleltethető meg a szerző által kizárólagosan citált filozófiai-esztétikai diskurzussal. Explicit kultúraféltése – nem is akármilyen kultúráé: ez ugye “magas” – így valójában nem is a kultúrára vonatkozik, ami egy picit problematikussá teszi pozícióját is. Meglátását egyébként a Metazin szerkesztői cinkosan támogatják (“Ezeknek lefordításától a Metazin szerkesztői visszarettentek.”), amit jól is tesznek, mert talán nekik is feltűnhetett, hogy a neves szerző bizony rendesen csúsztat: az eredeti cikk szövegében ugyanis a számára kedves gondolkodókat valamilyen okból elfelejti direktben idézni, míg a szapulni kiválasztottakról képes egy félmondat alapján ítélkezni:

… it is the connexion between signifier and signifier that permits the elision in which the signifier installs the lack-of-being in the object relation using the value of ‘reference back’ possessed by signification in order to invest it with the desire aimed at the very lack it supports.
(via Aeon Magazine)

Se mű, se kiadási adatok, se mondat eleje, nehogy véletlen meg lehessen ítélni, mire is vonatkozik itt Lacan szövege. (Egyébként ennyi Lacan-olvasmányt követően sejtem, honnan van, és milyen kontextusban íródott, de ez mellékes.) Így én sem mernék a fordításra vállalkozni, hiszen sok értelmes nem sülne ki belőle. Mint ahogy bármelyik gondolkodó tetszőleges szövegéből kiragadott részlet esetében is hasonló problémával találnánk szembe magunkat, ha nem tévedek. Ez alapján “hamis kultúrának” bélyegezni a fentebb emlegetett elméleti trendet és képviselőit finoman szólva is badarság, de ha valamiféle teljesen nyilvánvalóan félreértett “magas” kultúra féltése is övezi mindezt, akkor részben mulatságos, részben pedig sarlatánság. Egyébként szerintem messze nem szégyen például Lacant nem érteni. Én kérek elnézést.

Standard