blog

Fantáziaország újra él

Nicole Kidman Valószínűleg gyermekkorom egyik legmeghatározóbb fantáziavilága, A végtelen történet az oka, hogy képes vagyok és sokszor kifejezetten szeretek fantasyfilmeket nézni, és elviselem az örök bináris oppozíciók párharcát, sőt, jó érzés, hogy a sztorival együtt mentjük meg Fantáziaországot – már megint. Ahogy azt már többen is megírták, Az arany iránytű filmadaptációja (ellentétben az igen sikeres könyvvel illetve könyv sorozattal) anyagi bukás, gyorsan le is írták mindenhol, és már azt is hallani, nem lesz folytatása. Nagy kár. Ugyanis a Peter Jackson látványvilágával újjáélesztett A gyűrűk ura merchendise-on túl is van élet, nem is akármilyen.

Jelentsük ki rögvest az elején: minden apróbb hibája ellenére Az arany iránytű igenis jó film. Sőt, a negatív kritikai hullám beharangozta után kifejezetten kellemes csalódás! Tessék fanyalogni máshol, és lássam azt a fantasyfilmet, amiben olyan csodálatosan gonosz alak tűnik fel, mint Nicole Kidman alakításában Mrs. Coulter (nem, Tilda Swinton-nak most baromira pedáloznia kell a kegyetlen jégkirálynő szerepéért!), olyan nyíltan jelennek meg a társadalmi-nemzeti kérdések és allegóriák, mint itt, és ahol a Casino Royale új értelmezésében feltűnt pár, Mr. Bond (Daniel Craig) és Ms. Lynd (Eva Green) románca furcsa folytatásra lel(het)! (Oké, rossz poén, de kihagyhatatlannak tűnt…)

A történet (a kislány a próféciában megjövendölt fontos személy, akinek döntése majdan hatással lesz a világra – és az ebből következő szokásosnak is mondható bonyodalmak, úgy mint barátok és ellenségek megszerzése, próbatételek sorjázása, harc, küzdelem, stb.) még úgy is tartogat izgalmakat és meglepetéseket, hogy az ember kívülről fújja a kliséket, és nagyjából ki tudja következtetni mi is következhet, és mindemellett gyönyörűen, átgondoltan komponált képpel párosul, ügyesen adagolva a színhőmérséklet változásait (itt nem a két pólus, az otthon melegét adó internátus és a gyerekkísérlet helyszíneként szolgáló jégvilág ellentéte, ami lenyűgöző, hanem a köztes világok/helyszínek finom variánsai), mindezt pedig sikeresen vegyítik a filmkészítők a multikulti és a társadalmi berendezkedés mintázatainak kritikájával. Mesefilm, de nem csak gyerekeknek!

Miheztartás végett pedig lehet csekkolni a daimónomat (Arphenia a neve):

Arphenia

Standard

2 thoughts on “Fantáziaország újra él

  1. gofri says:

    Az enyém hópárduc lett… 🙂

    Amúgy most olvasom a harmadik kötetet, az is baromi jó, már-már annyira belegabalyodunk a szimbólumok erdejébe, hogy az arany iránytű sem segít. De dögös kis trilógia nagyon, izgalmas is.
    Azt gondolom, a filmek azért is lettek, hogy némileg leegyszerűsödjön a dolog az ifjúság számára, aminek a címe egyébként Az Úr sötét anyagai, na már ezt se nagyon bírják hova tenni…
    De jó, tényleg, és alig várom a második filmet.

Comments are closed.