blog

Fantasztikum, romantika, mese habbal

Ház a tónál A filmes emlékezet úgy tartja számon – már persze ha nem csal az a filmes emlékezet töredék, ami a fejemben kószál éppen -, hogy a Sandra Bullok / Keanu Reeves páros féktelen szerelembe esett anno, most pedig hirtelen valami furcsa tér-idő kontinuumban bekövetkezett görbület okán levelezgetnek egy ócska postaládán keresztül fene nagy romantikában. Igen, a Ház a tónál (The Lake House) címet viselő opuszról van szó, ami egy dél-koreai film hollywoodiasított változata. Megfázós hétvégén tekintettem meg a romkomba ojtott sci-fit (ami olyannyira be lett ojtva, hogy fel sem tűnik utóbbi jellemzője), és meglepődve tapasztaltam magamon, hogy nem untam annyira, mint azt előre sejtettem.

Az alapötlet hátborzongatóan jó: adott egy nő, aki éppen kiköltözik a tavon álló cölöpökön álló üvegketrecből (ez lenne a ház a tavon), és egy kedves levelet hagy az új lakónak. Snitt. Ášj lakó Keanu Reeves személyében beköltözik, értetlenül olvassa a számára hátrahagyott levelet, amit a dátum tanulsága szerint majd csak két évvel később írnak meg. Innentől kezdve ide-oda megy a levél, nagy nehezen rájönnek, miről is van szó (mármint hogy ugyanazon a helyen vannak, csak két év eltolódással), kiderül sok turpisság, és a film végül szemfényvesztéssé alakul. Ugyanis ha valaki komolyan követi a szálakat, hamar ráébred, hogy a forgatókönyv slendriánság áldozata lett: nem akarom elvenni a kincskeresők örömét, de a cselekményben központi helyet elfoglaló baleset jelenetében van a turpisság (ott ugyanis felfeslik a tér-idő görbület hiátusa). Kár érte, és kár a csöpögős végkifejletért is (nem tudom, a dél-koreai verzió miben maradt).

Narnia krónikái

Erre rápakoltunk még egy adagot Narnia krónikái -ból is, ami azt nyújtotta, amit vártam is: poszt-Gyűrűk ura produkció, kicsit több humorral, egyértelmű történelmi áthallásokkal, kevésbé rémisztő szörnyekkel és figurákkal, valamint minimálra vett celebritás felvonultatásával. Mégis működik. Gyönyörűen fényképezett, ügyes trükkökkel teleszőtt film, ami nem akar többet, mint a nézőt egy filmes “ruhásszekrényen” keresztül becsalogatni egy furcsán ismeretlen-ismerős világba. Megfázós hétvégén tetszett (ilyenkor a kritikai érzék különben is maximum morgásban tud jelentkezni).

Standard

Fantasztikum, romantika, mese habbal” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ody szerint:

    Én is éppen most láttam, hétfőn.:-) Igen, vannak ilyen filmek, amikor a forgatókönyvet író nem képes kikeveredni ötletei hálójából.
    Engem személy szerint nem zavart a “csöpögős végkifejlet”, eleve erre számítottam, de a korábban elolvasott beharangozók okán a misztikumban bíztam – ez nem jött be, így némi űrrel a lelkemben tápászkodtam fel a DVD-től. Végül elpakoltam azok közé a filmek közé, ahol jó az alapötlet, de a kidolgozás hagy némi kívánnivalót maga után.
    Narnia: olvastad a könyveket is?

  2. Ody szerint:

    Nálam a pálmát ugyan Tolkien viszi el, de ő se rossz. Lánygyerek egyik kedvence.:-)

Hozzászólások lezárva.