digitális

EU: az e-könyv nem könyv


Sokan és sokat beszéltünk már eddig is arról az alapvetően ostoba megkülönböztetésről, amely alapját képezi a könyv és az e-könyv ÁFÁ-ját érintő eltérést: míg Magyarországon a könyvek árazásában ez 5%, addig egy e-könyv esetében ez 27%, ami eleve a nonszensz kategóriája. A balhét a franciák kezdték 2012-ben, amikor levitték az e-könyvet sújtó adót a nyomtatott könyvek szintjére, amivel viszont kiváltották az Európai Unió haragját annak ellenére is, hogy a józan észt teljes mértékben kielégítő megoldást választottak. Luxemburg is kihúzta a gyufát, nem is kicsit: az Amazon európai főhadiszállásának – nem véletlenül – otthont adó állam egyenesen 3%-ra vitte le az ÁFÁ-t, vagyis gyakorlatilag egy olyan lélektani határvonal alá, ahol az ember már nem is kalkulál vele. Most azonban az EU Bírósága kimondta: az e-könyv nem könyv (!), hanem szolgáltatás, így nem kaphatja meg a kedvezményes adósávot, maradnia kell a magasabb sávban. Mivel uniós ellenőrzés alatt álló, uniós törvényekkel kipárnázott területről van szó, az ítélet minden tagállamra nézvést jogerős és betartandó. Csakhogy alapvető félreértésen és tájékozatlanságon alapul.

Ez az ítélet újabb tökéletes példája annak, hogy a tisztelt bíróságnak a leghalványabb segédfogalma sincs arról a digitális világról, ami őt körülveszi, és sajnos ki kell mondani, hogy ez immáron közvetlenül is veszélyezteti az Unió versenyképességét is. A González kontra Google ügy már rámutatott arra, hogy az EU jogászai vagy mértéktelenül cinikusak, vagy egész egyszerűen tájékozatlanok: hajszál pontosan ugyanez a problematika húzódik meg az e-könyv elleni döntés hátterében is. Történik mindez úgy, hogy az EU deklaráltan a digitális tartalomszolgáltatás, ezen belül pedig az e-könyv mellett tette le a voksát már régen. Luxemburg és Franciaország nem adja fel, és fellebbeznek, valamint igyekeznek a teljes EU-stratégiát belülről megváltoztatni, de túl sok illúziónk ne legyen: világosan kell látni, hogy nem is igazán az e-könyv mint formátum a mumus, sokkal inkább az Amazon és a nyomában toporgó, bebocsátást remélő, jellemzően amerikai tulajdonosi hátterű cég. Piacot félt tehát a Bíróság – egy olyan piacot, amit a tagállamok egészen egyszerűen magasról letojtak eddig, majd most ráébredtek, hogy óriási pénz van benne, mire gyorsan igyekeznek – a Google-ügyhöz hasonlóan – megrendszabályozni a renegát államokat ahelyett, hogy végre egységes, betartható, működő szabályrendszer kereteit fektetnék le, ami megteremtené az európai versenytársak esélyegyenlőségét.

A rend kedvéért ismételjük el a mantrát: az e-könyv nem szolgáltatás, az e-könyv maga is könyv. Mindegy, honnan nézzük, a lényeg az, hogy a digitalizáció, a digitális platformok válasza a Gutenberg galaxisban konszolidálódott tudásátviteli formátumra. Valójában a weboldal paradigmáját használja, nem pedig valamiféle szoftver, telepakolva funkciókkal: az ugyanis az elektronikus olvasókban van. Szegény e-könyvet önmagában nem lehet futtatni, nem tud kinyílni, mint a nyomtatott könyv – szoftveres és hardveres környezet szükséges hozzá. Ebből következik, igen tisztelt bíróság, hogy ő maga nem szoftver, és nem is szolgáltatás, hanem portéka.

Standard