digitális, egyetem

ETR vs. Neptun: gigászok csatája

Ahogy a SZTEreo friss kiadásában írja Varga Ákos, nagyjából “másfél éve annak, hogy az első folyosói pletykák felröppentek arról, hogy a Szegedi Tudományegyetem lecseréli a 2000-ben (!), az országban elsőként itt bevezetett Egységes Tanulmányi Rendszert (ETR-t), a többek között az ELTE-n, a BME-n, valamint tavaly novembertől már a PTE-n is működő Neptunra.” Valóban, mint nagyjából minden intézményben, a suttogás, az információhiány születe aggodalmak nagyban befolyásolták az új rendszer fogadtatását, és valljuk meg, a csordogáló, sokszor egészen városi legendára hajazó történetek sem segítettek annak megalapozásában, hogy az egyébként nem különösebben népszerű ETR-t leváltó rendszert ovációval fogadjuk. Mivel nekem volt és van szerencsé(tlensége)m mindkét rendszerrel foglalatoskodni oktatói adminisztráció ürügyén, hadd indítsak azzal, hogy nincs jó hírem, a Neptun tényleg borzalmas. De rögtön azt is hozzáteszem, más logika mentén, és kicsit másképp, de az ETR is az. Szögezzük le: egyik rendszer sem felhasználóbarát, egyik sem felel meg a 21. században egy ilyen jellegű szisztéma értelmes és logikus, felhasználóbarát menedzseléssel szemben támasztott optimális elvárásoknak. Azért írom, hogy optimális, mert lehet, hogy a minimálist talán súrolják, de attól még nem lesz jobb…

Dizájn és a mindennapos oktatói feladatok szempontjait szem előtt tartó szisztematika szintjén az ETR bizony jóval előrébb tart. Ez nem azért van, mert ennyire innovatív vagy előremutató lenne, csupán azért, mert az ETR nem egy. A rendszert ugyanis mindig az adott intézmény igényeire szabva kapja az egyetemi polgár, aminek megvan az az előnye, hogy ha a megrendelő igényli, akkor mind külcsínben, mind pedig felépítésben olyasféle felületet alakít ki a szolgáltató, ami megközelíti az elvárásokat. Nyilván jó sok kompromisszummal, de legalább van valami mozgástér. Így amikor az ELTE-n találkoztam az ETR-rel, egész más volt, mint az akkori SZTE-s verzió: de könnyen eligazodtam, mert az elvet ismertem. Ezzel ellentétben a Neptun, amivel szintén az ELTE jóvoltából volt alkalmam először ismerkedni, valami egészen múlt századi, túlbonyolított, és mondjuk ki, förtelmes dizájnnal megspékelt monstrumként jelent meg előttem, aminek a működését mind a mai napig nem fogtam fel teljesen. Igen, lehet ez az én hibám is, és nyilván közrejátszik az is, hogy nem napi szinten használom, de annak idején az ETR-nél pár kérdést követően már be tudtam lakni a gyűlölve-szeretett interfészt, a Neptun esetében valahogy nem megy. Taszít a borzasztó, valami nagyon félreértett kétezres évek elejét idéző csiricsáré, arcba mászó dizájnféleség, és a kurzusok kezelése is olyan szinten van bonyolítva, amit ép ésszel nem foghatok fel. Csak egy példa: ha az ETR-ben akarok vizsgalapot nyitni, a főoldalról kattintok a vizsgák kezelése lehetőségre, és ott egyetlen kattintással ki is választhatom, mely kurzusnak szeretném, és már meg is adhatom a paramétereket. Ugyanez Neptunban eleve onnan indul, hogy más a kurzuskezelés logikája, így először virtuális aláírásokkal kell engedélyeznem (most pl. a PPKE-n), hogy az adott hallgató egyáltalán majd vizsgára jelentkezhet-e, majd csak ezt követően lehet kezdeni a vizsga meghirdetését, de ez alatt már vagy öt legördülő menün és kiválasztáson vagyok túl, és még mindig nincs vége.

Nem tudom, mit értenek az alatt, hogy a két rendszert összeboronálják: talán a fenti, apró, egyszeri nyűg is mutatja, hogy két világnézetről van szó, két olyan ideológiáról, amelyek már az alapjaikban is olyan különbségeket rejtenek (hogy mást ne mondjak, az ETR az azonosításomat követően automatikusan tudja, hogy nekem az oktatói felületet mutassa, míg a Neptunnál külön belépő oldalra kell zarándokolni, máskülönben be sem jutok), amelyek kérdésessé teszik, hogy az adatkezelési szinten nyilván még szerteágazóbb differenciákat össze lehet-e egyeztetni, pláne működő formában. És ha mindemellett még a Modulo és az egyébként észrevehetően fejlesztett CooSpace is megmarad, na az igazán érdekes karneváli hangulatot fog előidézni. Ne legyen igazam persze, mert az senkinek sem lenne jó.

Még egy pár szó a dizájnon és a működésen túl. Manapság szinte alap követelmény, hogy mobil eszközökön is megfelelő felhasználói élmény és menedzselhetőség álljon rendelkezésre. Az ETR-nek 16 év alatt sem sikerült egyetlen mobilos alkalmazással sem előrukkolnia (miközben nem hivatalos, hallgatók által fejlesztett alkalmazások készültek, és használhatóak is voltak!), a Modulo rendszere sem rendelkezik ilyesmivel (holott pont ezeknek még értelme is lenne), egyedül a CooSpace-hez készül először csak iPados megoldás, majd most Androidos tabletre is letölthető egy hivatalos app. Csak azt nem értem, minek, ugyanis ha a böngészőben nyitom meg, akkor legalább valamennyire még használható is, ám az app sajnos nem igazán. A Neptun most kapcsolja be az egyetemi rendszereket egy Ur-appba, de már abból is látszik, hogy valami elvi szinten nem stimmel, hogy nem képes kezelni minden intézményt, csak azokat, ahol megtörtént az adatkommunikáció optimalizációja, illetve az intézmény “bekapcsolódott” a mobilos elérésbe. Nem, nem akarom tudni, mindez mit jelent.

Nem túl fényes a kilátás, pláne akkor, ha egy kicsit elkalandozunk, és csak rövid pillantást vetünk akár nyílt forráskódú, akár más lehetőségekre is. Fényévekkel van lemaradva mindkét rendszer, és eleve egészségtelen, hogy immáron csak egy, közös bogrács lesz: ez fogja kiölni az innovációs lehetőségeket is, és már látni lehet, hogy senkinek esze ágában sincs az átjárhatóság, az átláthatóság, a fejleszthetőség irányába mutogatni. Valahogy abban tűnik érdekeltnek minden fél, hogy “csak működjön”. De ez 2016-2017-ben már édes kevés, maradjunk ennyiben. És tényleg imádkozzunk, hogy a nem túl meggyőző érvek mégis győznek, és sem adatvesztés, sem káosz nem lesz (annak ellenére sem, hogy az eddigi váltásoknál bizony volt).

Standard