blog

Elméleti segédeszköz: YouTube

The television thinks, therefore I am

Sejtettem én, hogy mégiscsak sorozat lesz ebből, hiszen úton-útfélen (virtuálisan és kevésbé virtuálisan is) olyasmikbe botlik az ember, amik valamilyen szinten megvilágítanak elméleti problémákat és feltevéseket. Egyszóval: kihagyhatatlanok. Ilyen “segédeszköz” a YouTube is. Egy kis kulisszatitok: tudtátok, hogy például egy Film Theories előadás előkészületeinek első néhány lépésében biztosan megtalálható a videómegosztókon történő rövid ám hatékony böngészgetés? Most éppen egy olyan lacani sorozatra bukkantam, ami tényleg kihagyhatatlan. Igaz ugyan, hogy nem minden stimmel, bele lehetne kötni több helyen is abba, ahogyan magyarázza az egyes elméleti fogalmakat, de olyan vicces az egész, olyan leleménnyel és nem utolsó sorban alapossággal megy végig Lacan elméletének főbb pontjain, hogy bátran ajánlom mindenkinek. Néhol egyébként a vicces beszólások kifejezetten elgondolkodtatóak és találóak is, mint például az anti-kartéziánus, feltűnően lacani (pedig nem a jó öreg Jacques bácsi mondta) “the television thinks, therefore I am” mondat.

És akkor a Strukturalista Televíziós Workshop részvételével folytatódik a saga, mégpedig rögvest a tükörstádium sajátságos magyarázatával – ami ugyebár állandóan előkerül, úgy is megfogalmazhatnám, mintegy vizuálisan is megspékelve a megspékelhetetlent, hogy állandóan szembesülünk vele – és akkor hű-de-mennyire lacanian vezettem fel a következő epizódot.

Harmadik rész

Negyedik rész

És ha valaki idáig eljutott, és még nem sült ki az agya, akkor íme a konklúzió:

Standard