blog

Elhunyt Szakácsi, Hidas és Baudrillard

Baudrillard A mai nap nem volt túl szerencsés. Elhunyt Szakácsi Sándor, kiváló színművészünk (a leghihetetlenebbül tökéletes szinkronhang többek között); Hidas Frigyes, akinek műveit még zenekarosként tanultuk; és Jean Baudrillard is, akinek a neve szinte összeforrt a posztmodernnel és sokak fejében a mátrix-szal is…

A HVG a következőket írja:

Jean Baudrillard a posztmodern gondolkodás egyik vezéralakja volt. Leginkább a hiperrealitás elméletéről ismert, amely szerint a realitás és a fantázia összjátékából a világ sajátos változata, másolata áll elő, amely a valóság fölé tornyosulva uralja a tudatot.

A tömegkommunikáció keltette hiperrealitásról szól legismertebb munkája (La Guerre du Golfe n’a pas eu Lieu – Az öbölháború nem történt meg), amelyben az 1991-es öbölháború példáján keresztül mutatja be, hogy a háború a posztmodern korban miként lesz látványos, színes kalandfilm – például – a CNN rendezésében.

Baudrillard nevéhez köthető a hiperrealitás fogalmához szorosan kapcsolódó szimulákrum-elmélet is. A francia gondolkodó szerint a jelenkor emberének realitása egyre bizonytalanabb, már-már csak illúzió, és világát olyan modellek – a szimulákrumok – népesítik be, amelyek helyettesítik és elpusztítják a valóságot.

A paraszti származású Baudrillard Rheimsben születetett 1929-ben. A párizsi Sorbonne egyetemen germanisztikát tanult, majd németet tanított egy középiskolában, és fordított. Később beiratkozott filozófia és szociológia szakra a párizsi Nanterre egyetemen. 1968-ban fejezte be tanulmányait és a szociológia tanszéken maradt oktatónak.

A marxista teóriával rokonszenvező szociológus a hetvenes években szakított a marxizmussal, leszámolt a modernitással, és 1976-ban publikálta A szimbolikus csere és a halál (L’échange symbolique et la mort) című munkáját, amely a posztmodern filozófia alapművének számít.

1987-ben habilitál A másik önmagáról (L’Autre par lui-meme) című értekezésével. A tanítással ezután majdnem teljesen felhagyott és filozófiai, médiaszociológiai munkásságának szentelte idejét, de behatóan foglalkozott a fotográfiával is.

Igen termékeny szerző volt, csaknem ötven kötetet publikált, amelyek rendszerint nagy feltűnést keltettek tudományos körökön kívül is.

1995-ben megkapta a Siemens Média díjat, és a svájci Saas-Feeben működő European Graduate School professzoraként egészen haláláig minden nyáron tartott média- és kultúrtudományi kurzusokat.

Standard