digitális

Elektronikus tankönyveket az oktatásba!

Néha napján a kezembe kerül a Metropol, és így a szerdai számban ráleltem egy érdekes részre: a Metropol és a Primus Capital által közösen meghirdetett pályázat a döntőhöz ért, ahol az egyik esélyesként az az ötlet szerepel, miszerint váltsa le a nyomtatott könyveket az elektronikus tankönyv az oktatásban. Az érv egyszerű: ne kelljen azt a rengeteg kötetet cipelni – egyszerűbb egyetlen eszközzel közlekedni, és ha kellően fejlett és interaktív a tananyag, akkor a munkafüzet is kiváltható. Az ötlet nagyszerű – de ennyi alapján nem lehet eldönteni, hogy életképes-e, hiszen a napilap nem ír túl sokat róla, így azt sem lehet tudni, Jáki Tamás, az ötletgazda vajon átgondolta-e, mi mindennel jár egy ilyen átállás. Csak hogy világos legyen ugyanis a kontextus, tudjuk, hogy a nálunk fényévekkel előrébb tartó Dél-Korea 2015-re tervezi a teljes e-tankönyves átállást, és már jó ideje dolgoznak rajta – nos, ez lenne a honi cél is Jáki szerint. Bármennyire is szimpatikus az ötlet, és sokan, sokféleképpen hangoztatjuk ezt egy ideje, egészen egyszerűen 1) előkészítés nélkül ilyet nem lehet véghez vinni; 2) ahol az oktatás szétverése folyik éppen, nem lesz túl nagy fogadókészség egy ekkora horderejű beruházás véghez vitelére.

Mert bár jól hangzik, hogy a könyvek helyett legyen egy e-olvasó vagy egy táblagép, de egy pillanatra tessék belegondolni, hogy ahhoz, hogy ezek az eszközök használhatóak legyenek oktatási környezetben, nem csupán a diákoknak/hallgatóknak kell átállniuk a digitális tartalomfogyasztásra (ez egyébként egyelőre úgy tűnik, egyáltalán nem jelent komoly problémát), hanem a tanároknak/oktatóknak (na, itt már lesz egy-két meccs), és nem utolsó sorban az oktatás kiszolgáló intézményeinek, vagyis azoknak, akik a tananyagot előállítják, terjesztik, menedzselik. Hogy egy kicsit haza beszéljek: a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport a Magyar Telekom támogatásával pontosan azért indította el nemrég a diákokat és hallgatókat célzó mobil- és közösségimédia-használati felmérését, hogy végre valahára lássuk már tisztán, a legfontosabb komponens a fenti képletben, vagyis a diák/hallgató vajon hogy viszonyul az egészhez? Nem arra gondolok, hogy ha a kezébe nyomunk egy Kindle-t vagy egy iPad-et, akkor örülni fog-e (ki az, aki nem örülne…?!), hanem arra, hogy tudna-e, hajlandó lenne-e ezekkel az eszközökkel dolgozni? Mert amíg Angry Birds-öt játszunk, addig minden szép és jó, de vajon akkor is így lesz, ha teszem azt, szemiotikát kell az eszközre készített applikáció segítségével tanulni? Ha az eszközzel kell házi feladatot készíteni?

Mondhatjuk persze, hogy “naná, mennyivel könnyebb és jobb ez így”, de szerintem amíg nem látjuk, pontosan mire, hogyan, miként használják mobileszközeiket a diákok/hallgatók, illetve nem mérjük fel, mennyire és főleg miben lennének partnerek az oktatási anyagok mobileszközre történő transzferében, illetve fejlesztésében, addig mindez merő ábránd marad. Pénz ugyanis nem lesz rá – elnézést, de a fenti pályázat fődíja egy intézményi fejlesztésre is kevés, nemhogy egy nagyívű, átfogó modell és struktúra kialakítására.

Mindazonáltal borzasztó jó, hogy 1) ezek szerint sokan vannak ma Magyarországon, akik nyitottak az elektronikus tananyagok elterjedése iránt, pláne hogy szülőként még tenni is hajlandóak ezért; 2) hogy egy országos napilap hangsúlyos helyen emlegeti a projektet. Én csupán a mögöttes tartalmat, a kidolgozást hiányolom – bár ebben állítólag szakemberek segítik majd a győztest. Mindannyiunk érdekében azért szurkoljunk Jáki úrnak!

Standard

2 thoughts on “Elektronikus tankönyveket az oktatásba!

  1. Jáki Tamás says:

    Indítsunk építő jellegű vitát a témáról!
    Sajnos az ötletemmel a versenyben a TOP 6-ba sikerült csak bekerülnöm, a verseny első három helyezettje on-line közösségen alapuló megoldás lett. Hamarosan megjelenik a hivatalos eredményhirdetés, nem akarom lelőni a poént előre.
    Visszatérve az ötletemre, az “E-Tankönyv” először az iPad megjelenésekor jutott eszembe, de azon kívül, hogy, mennyivel könnyebb lenne a papír alapú tankönyvek helyett digitálisakat adni a diákoknak, nem gondoltam tovább a dolgot. A Metropol pályázatára is az esélytelenek nyugalmával küldtem be a pályázatomat, igazából csak azért, mert úgy éreztem, a technológia ára közelíti azt a szintet, amikor már érdemes lehet ezen a megoldáson komolyan gondolkozni és nem akartam, hogy az ötletem elsüllyedjen a semmibe, más, régebbi “világmegváltó” ötleteim mintájára (multifunkciós laserjet a 80-as évek közepén, CD automata a 90-es évek elején, stb.). Szóval megdöbbentem, amikor e-mailt kaptam arról, hogy bekerültem a TOP 10-be. Ekkor fogtam fel, hogy az ötletemben más is láthat fantáziát, így megkértem egy volt kollégámat, hogy segítsen a második körös kérdésekre válaszolni. Még egy ismerősöm segített a véglegesítésben, és mindketten arra bíztattak, folytassam a versenyt, mert látnak fantáziát az ötletben. A TOP 6-ba bejutás után a Metropol szervezett a döntősök számára egy felkészítő tréninget. Ennek végére már meggyőződésemmé vált, hogy az ötlet megvalósítható, annak ellenére, hogy menet közben rengeteg potenciális buktatóra találtunk. A verseny nyereménye nagyot lendíthetett volna a projekt beindításán, de úgy gondolom, azzal, hogy az ötlet nyilvánosságot kapott, máris tettünk egy nagy lépést az ügy érdekében. Mert az nyilvánvaló, hogy az oktatás digitalizálódása elkerülhetetlen. Ha az emberek megértik, hogy ezzel a megoldással mindenki nyer: tanárok, diákok, szülők, a kormány, a gazdaság, a környezetvédelem, akkor megtettük a második lépést. A jelenlegi fázisban az előzetes gazdasági számítások pontosítása, felülvizsgálata lenne szükséges, hogy egy működtethető modellt lehessen felállítani. Ezzel már megkereshetők a befektetők (pl. a pályázat kiírója, a Primus Capital) és a potenciális partnerek (pl. a Telekom, akik támogatásukról biztosítottak, tankönyvkiadók, tartalom aggregátor cégek, stb.) és maga a kormányzat. Biztos vagyok benne hogy nem lesz könnyű leküzdeni az akadályokat, de úgy látom, nem lehetetlen. Minden segítséget szívesen fogadok 🙂

    • Akármi is lesz a végeredmény, én mindenképpen gratulálok, mert minden kidolgozatlansága ellenére tulajdonképpen tökéletesen egyetértek a leírtakkal! Az meg pláne jó, hogy nyilvánosságot is kapott az elképzelés – csak azt tudom mondani, hogy hajrá! Az építő jellegű vita pedig szerintem borzasztó hasznos lenne – legyen ilyen (csak ne merüljön ki ebben, mert pont az ilyen tetterős elképzelések megvalósítása terén szenvedünk hiányt).

Comments are closed.