digitális, egyetem, vizuális

Egyetemek az Instagramon

A képi fordulat (W.J.T. Mitchell) bekövetkeztével, a felgyorsult info-kommunikációs fejlődéssel, az ikonikus alapú kommunikációs megoldások térnyerésével kiemelten fontossá vált a képi kommunikáció modelljeinek vizsgálata. Az ún. digitális bennszülöttek egy túlnyomórészt vizuális közegben szocializálódnak, így a közösségi média platformjai ehhez alkalmazkodva újabb és újabb ilyen jellegű megoldással rukkolnak elő annak érdekében, hogy a felületen tartsák a célpopulációt. A legújabb felmérések alapján immáron jól leírható tendencia érvényesül abban, hogy az Y generáció (így vélhetően az őket követő generációk is) olyan közösségi platformokat részesítenek előnyben, amelyek működési logikája valamiképp a vizuális kommunikációra épít. Ennek a tendenciának a jelenkori zászlóshajója egyértelműen a Facebook tulajdonában lévő Instagram, ami így kiemelt célpontjává vált az Y-os célcsoportot célzó márkáknak.

A folyamatosan bővülő hálózat azonban nem csupán ebből a kifejezetten profitorientált oldalról válik érdekessé, hiszen a korosztály (és az őket követő újabb generáció) vagy éppen a felsőoktatás felé orientálódik, vagy már résztvevője, így érdemes áttekinteni, vajon a felsőoktatás résztvevői miként tekintenek erre a platformra. A felsőoktatási szektor jellemzően későn reagál a digitális platformokkal kapcsolatos változásokra és tendenciákra: a kétezres évektől egyre inkább jellemző webes jelenlét mind a mai napig többé-kevésbé elavult, identitászavarral küzd (elsődlegesen nehezen dönti el a kommunikátor, hogy ki a kiemelt célközönség: a felvételizők, a hallgatók, a kollégák, a tudományos közösség, vagy a társadalom szélesebb rétege); a közösségi platformok megjelenése és elterjedése jól láthatóan felkészületlenül érte a kommunikációs döntéshozókat, akik jellemződen még mindig a one-to-many modellben igyekeznek megtartani a presztízs alapú kommunikációs formátumokat még az ettől radikálisan eltérő, hálózati logikával működő felületeken is; a folyamatos tartalomelőállításra és újtípusú, ügyfélszolgálati jellegű kommunikációra pedig teljesen világos, hogy sem szakmai, sem humán erőforrásbéli kapacitással nem rendelkeznek az intézmények.

Miközben tehát a piac igyekszik minél gyorsabban a tartósnak bizonyuló trendek felé mozdulni, addig a felsőoktatás évekkel-évtizedekkel lemaradva igyekszik, a piaci tudás nélkül kitalálni saját kommunikációját, jellemzően megmaradva az intézményi kommunikáció remélt adaptációjánál, többnyire figyelmen kívül hagyva az adott platformra jellemző formátumokat. Mindennek ellenére fontos áttekinteni, melyek azok a már létező gyakorlatok, amelyeket a felsőoktatási intézmények az Instagram felületén foganatosítanak, és milyen hatékonysággal teszik azt, hogy feltárhatóvá váljon az, milyen lehetőségei vannak egy képmegosztáson alapuló közösségi rendszerben azoknak az intézményeknek, amelyeknek célcsoportja ezen a platformon érhető el leginkább.

Első lépésként azt mértem fel, mely hazai egyetemek rendelkeznek Instagramos jelenléttel. Ebbe a jelenlétbe a hivatalos, egyetemi identitás mellett a szervezeti egységek és az alternatív módon szerveződő, de egyértelműen az adott egyetemhez kötődő fiókok is beletartoznak, főként, ha bizonyos fokú együttműködés vagy kölcsönös támogatás jelenik meg a külön identitásként működtetett profilok között (gondolok itt olyan példákra, ahol az egyetemi fiók együttműködik egy kari vagy tanszéki fiókkal egy adott konferencia megjelenésében akár képileg, akár hashtagkampány jelleggel, netán a hallgatói önkormányzatok segítenek tudománynépszerűsítésben stb.). Ennek kapcsán tehát csak olyan fiókokat vettem számba, amelyek deklaráltan egyetemi kapcsolódással rendelkeznek, így nyilván olyan fiókok, amelyek nem egyértelműen azonosíthatóak, nem kerültek bele az áttekintésbe. Azokat az egyetemeket is kivettem a listáról, amelyek egyetlen fiókkal vannak jelen, mivel tevékenységülről így vajmi keveset lehet megállapítani intézményes szinten (lásd: MOME, SZIE, NKE stb.).

A vizsgálat természetesen nem reprezentatív, azonban olyan aspektusokat és faktorokat vesz figyelembe, amelyek létező Instagram-kutatásokból származnak: egyrészt a Lev Manovich által vezetett kutatás vizuális esztétikára vonatkozó eredményeire, másrészt az empirikus alapon a Szegedi Tudományegyetem Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoportjának #BREW-kísérletéből származó eredményekre épít. Az áttekintés célja csupán az, hogy felmérje és elemezze a honi felsőoktatási résztvevők egy részének Instagramon való jelenlétét és kommunikációs gyakorlatát (pl. mennyiben tudja kihasználni és működtetni a platform adta lehetőségeket, miként célozza meg célközönségét, milyen képi-esztétikai koherenciát foganatosít, milyen rendszerességgel kommunikál, milyen hatékonyan alkalmazza a hashtag funkcióját stb.). További célként fogalmazódhat meg, hogy az itt vázolt és működtetett szempontrendszer remélhetőleg igazodási pontként szolgálhat a vizsgált intézmények Instagramos kommunikációjban.

 

Az áttekintés letöltése pdf formátumban

Standard